Irodalmi Szemle, 1987
1987/7 - FIGYELŐ - Karol Tomiš: A szlovák hungarológia irodalomtudományi ágának feladatai és problémái
FIGYELŐ ségei és eszmei differenciáltsága különféle irodalmi megnyilvánulásokhoz vezetnek: egyrészt a szocialista írásbeliség ú] útjait Jelölik ki, másrészt egyes esetekben át is lépik eszmei kereteit. E pozitív, ill. nem- kívánatos jelenségeket szülő mechanizmusok működésének felismerése a jövőben segíthet kellő időben felismerni irodalmunk hasonló fejlődési tendenciáit. Több éve érezzük egy magyar irodalom- történeti kézikönyv égető hiányát, amely a szlovák kulturális nyilvánosság és a tudományos körök számára lehetővé tenné ezen írásbeliség múltjának és jelenének mint szerves egésznek megismerését, s az egyes fejlődési szakaszaiban és műfajaiban való tájékozódást. Ennek az irodalom- történetnek a megírása szlovák, ill. csehszlovák hungarológiánk fontos távlati feladatainak egyike. A másik időszerű feladat a csehszlovákiai magyar irodalom szlovák kutatása. A csehszlovákiai magyar irodalmat is magába foglaló csehszlovák irodalmi kontextus koncepciójából következik jellegének, sajátosságainak, gondjainak és értékeinek megismerése, s ezen — a nyelvi korlátok miatt számára csak részben hozzáférhető — ismereteknek a csehszlovák kulturális köztudatba való beépítése. Ezeknek a feladatoknak nagy része szerepel a jelenlegi tervidőszak intézményes kutatási tervében. Jelzésszerűen érinteném még az irodalomtudományi hungarológia két további területét, melyek számára a tudományosság, az eszmei-politikai színvonal emelése, valamint a kultúrpolitikai elvszerűség szintén sürgető követelmény — a magasabb minőségi szint elérése érdekében. Az egyik a kiadói lektori tevékenység, az a fontos szűrő, amelyen át a magyar művek eljutnak a szlovák olvasókhoz. A másik terület az irodalomkritika, ill. a recenzisztika, amely a művek irodalomtudományi elsajátításának egyik formája. Értékelni hivatott kiválasztásuk helyességét, s felhívni a figyelmet a kiadói gyakorlat jellegére és hibáira. Az irodalomtudományi hungarológia felsorolt területei szorosan egymásba fonódó és egymást kölcsönösen meghatározó rendszert alkotnak. A tudományág hatékonyabbá tétele, a kis létszámú hungaro- lógus szakembert figyelembe véve, olyan szervezeti és intézményrendszerek kialakítását szorgalmazza, amelyek lehetővé tennék a szak- és nyelvismerettel rendelkező irodalomtudósok összefogását és munkájuk optimális megszervezését az ágazat fejlődése és aktuális társadalmi funkciója szempontjából releváns témák köré. Az eddigi kísérletek egyszeriek voltak, s nem volt folytatásuk. A Szlovák Tudományos Akadémia Világirodalmi Intézete pl. 1969-ben Smolenicében konferenciát rendezett a szlovák és magyar irodalom kapcsolatairól, több mint negyven hazai és magyarországi irodalomtudós részvételével. A konferencia célja az ezeken a területeken folyó kutatásoknak minden irodalomtörténeti korszakra való kiterjesztése volt. A tanácskozás eredményeit a Tradície a literárne vztahy5 (Hagyományok és irodalmi kapcsolatok) c. gyűjteményben adták közre. Az intézet megszűntével azonban a hungarológiai kutatás néhány ember szervezetlen tevékenységévé épült le. Jelentős esemény volt az 1978-as brünni I. Csehszlovák Hungarológiai Szímpozion, csehszlovák és magyar történészek, néprajzosok, irodalomtudósok és nyelvészek részvételével. Rendezője a J. E. Purkyné Egyetem Filozófiai Tanszéke volt, amely a plenáris ülés és a szekcióülések előadásainak és vitafelszólalásainak szövegeit is kiadta.6 Az irodalmi szekció javasolta, hogy a további kutatómunka fölötti gesztor a brünni fakultás Közép-, délkelet- és kelet-európai Történelem és Néprajz Tanszéke legyen. A szekció elfogadta azt a javaslatot, miszerint az irodalomtudományi hungarológia kutatómunkájának koordinálására hozzanak létre bizottságot. Am a bizottság nem alakult meg, a csehszlovák hungarológia történetének és a magyar irodalomtörténeti kézikönyvnek a megírására hozott határozat nem valósult meg. Az irodalomtudományi hungarológia tevékenységének intenzitásnövelésére tett legújabb kísérlet a Csehszlovák Tudományos Akadémia Cseh és Világirodalmi Intézetének, a Szlovák Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének és a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének konkrét együttműködési terve. Feltételezi bizonyos kutatási feladatok megoldását, ezeknek a szaksajtóban és gyűjteményes kötetekben való publikálását, valamint az ágazat szakember-utánpótlásának megoldását. A szűk körű kutatógárda és a kutatási témák kor
