Irodalmi Szemle, 1987
1987/7 - Adalékok Fábry Zoltán levelezéséhez II.
egy-egy cikket a magyar—szlovák kultúrközeledésért — talán máskor Is küldtek ilyen cikkeket a szlovenszkói magyar lapok részére és nagy a gyanúm, hogy a Dr. Kövesnek küldött Milotay-cikk vagy levél szintén ilyen fán termett. Ha Ügyvéd úr úgy gondolná, hogy közlésemmel hozzájárulhatok az igazság felderítéséhez, akkor szívesen rendelkezésére állok és a levelet, valamint a cikket rendelkezésére bocsáthatom. Tisztelő köszöntéssel aláírás Mégegyszer felbontottam a levelet, mert gondoltam jő lesz egy olyan cikket is mellékelni, amiből kitűnik, hogy Szlovenszkón tényleg foglalkoztak ezzel a cikkel és lehozták. Mellékelem az Élet cikkét. U. i. Az egyszerűség kedvéért mindjárt most mellékelem a levelet és a cikket. Fel nem használhatóság esetén, v. ha arra már nem lesz szükség, kérném majd mindkettőt vissza, mert levéltáramnak ezek fontos adalékai. Fábry Zoltán levele Balogh Edgárhoz Stos, 7. V. 1935 Kedves Edgár, mindent belátok, hogy hibát követtem el azzal, hogy nem jöttem Pozsonyba, de mindez nem történt volna, ha az Állásfoglalás nem marad abba decemberben. Ez tett tönkre engem, ez hozta a gyanút, hogy ti az én munkakörömet elszabotáljátok. Aki azt akarja, hogy én visszanyerjem az aktivitásomat, az tegye lehetővé nekem az Állásfoglalást. De így: Az Utat kivettétek a kezemből és az Állásfoglalás — ami a számomra bombaszerű nóvum — valami Kovács Károly zsákmánya lett. Ha tehát azt akarjátok, hogy én elnémuljak egészen, csak tessék így folytatni. Én az Állásfoglalsással állok vagy bukók. Ez a vagy-vagy. Itt egy jottányit nem engedek. Az Állásfoglalás: az én területem, itt kell, hogy én legyek az úr. Itt aztán a csárdában igazán nem férünk el ketten. Az ÁLLÁSFOGLALÁS lehet az én igazi életmunkám, de ha nem lehet: akkor ez elevenen temet el. Ne gondold, hogy ezek pate- tikus szavak. Ezek Kovács Károly levelének hatása alatt íródtak. Abban a levélben igazán nincs szó Fábry Zoltán lapjáról. Ott Kovács Károly lapjáról van szó, melyhez szüksége volna az én nevemre. Hát így nem játszunk. Én természetesen nem is feleltem erre a levélre. Ha mindenki más (Horváth, Jócsik, Te, Lőrinc[z]) indít lapot, szó nélkül beleállok a sorba, de Kovács Károly? Nekem vannak megérzéseim és én ezt az embert egy zavaros, ha nem sötét bajkeverőnek látom. Semmi bizalmam hozzá, ösztönösen idegenkedem tőle. És szófosásait meg egyáltalán nem bírom. Ilyen emberrel én nem működhetek együtt. Végezhet hasznos munkát mint munkatárs, végezhet hasznos munkát mint kíadóhivatali vezető, de abban a pillanatban, mihelyt ő a lap „szellemi vezetője” nekem ott nincs keresnivalóm. Ez a helyzet. És most döntsetek: vagy Kovács féle Holnap — nélkülem (ami azonfelül az én teljes elhallgatásom és így halálom), vagy Fábry féle Állásfoglalás, ahol Kovács dolgozhat mint munkatárs. Ezt tisztázni kell és tisztázzátok még addig, amíg te ott vagy, mert úgy érzem sok minden ezen fog megfordulni. Szeretettel Zoli
