Irodalmi Szemle, 1987
1987/7 - Adalékok Fábry Zoltán levelezéséhez II.
Kedves Moskó, újra írok, mert nem bírom így tovább ezt a szótlan önemésztést. Silly- [ljyedek és nincs mellettem senki, soha árvaságomat így nem éreztem, hogy egyszerre levegő lettem, senki. Bartának hátbatámadása még le sem csillapodott bennem, amikor Gyürk kassai könyvkereskedőtől a mellékelten lemásolt dokumentumot kaptam, amit Gyürk írt Kovácsnak. Azóta senki lettem. Erős lélek vagyok, kritikát kibírok, de hát- tércélzatos támadást, az ellen, ami az én életemben a legnagyobb, azt nem. Itt el kell némulni, itt gyorsan el kell tűnni a terepről és átengedni azoknak, akik csak a tőrtámadást ismerik, akiknek erkölcsi aljasságával én nem állok ki verekedésre. Barta ravaszságát, Kovács kiszámított tőrdöfését, a ti hallgatástokat, ezt az én irtó egyedül- valóságomat, ennyit egyszerre kibírni nem lehet. Órákig fekszem mozdulatlanul, mintha kiszállt volna belőlem az élet. Az előadást ilyen körülmények közt lemondom, nincs bennem sem fizikai sem lelki erő, hogy megcsinálhassam. Nincs erkölcsi jogom hozzá. Egy „megtévesztő” mit akar tovább fertőzni. Kultúra védelme? Amikor azok, akiknek velem együtt a közös ellenséget kéne támadni, tőlem tagadják meg a jogot a kultúra védelmére?! Ringyó még nem vagyok és az a baj, hogy nem lehetek, mert akkor minden könnyebb lenne. Én most pontot teszek. Jó éjszakát! B £ ffi Koclolányi János levele Fábry Zoltánhoz Fábry Zoltán levele Moskóhoz 20. XI. [1935] Kedves Elvtárs! Haraszti átadott nekem egy cédulát, melyre az Ön lapjában megindítandó ankét kérdései vannak feljegyezve. Nem tudom, hogy Ön reflektál-e az én megjegyzéseimre, mert hiszen Harasztit nem kérte fel arra, hogy a kérdéseket nekem átadja, én mindenesetre elébe megyek Önnek és elküldöm a válaszokat. Haraszti régi jó barátom s tudom róla, hogy csak az ügynek akar használni, amikor engem is a megkérdezendök közé sorol. Ha a válasz Önnek nem tetszik, vagy ha ellenséges érzülettel van Irányomban a rólam terjesztett sokféle pimaszság miatt, úgy a kézirattal törölje ki bátran a seggét. Egyébként a lapot még nem láttam, csak rebesgetik, hogy nagyon szép és jő. Küldjön belőle, az istenfáját! Hisz magam is efféle lapot szeretnék indítani az ősszel! Most már komolyan elhatároztam, hogy a Korunk-ban felelek azokra a rágalmakra, amelyeket rólam terjesztenek a Világosság-tói a Brassói Lapok-ig. Mert bosszant, hogy Ön is minduntalan belémharap, ha csak teheti. Ezért én Önt nem hibáztatom, mert elvi szempontból helyeslem de fáj. Most is azt írta rólam, hogy felszippantottak a nemzeti koncentrációba. Ez nem igaz! Mihelyt az Ön lapja közli írásaimat, mihelyt a Századunk, a Korunk stb. nem gördít elém akadályokat s mihelyt a baloldali sajtó csak egy falat kenyeret is tud adni a családomnak, én a Nyugatba többé nem írok. S amit írtam, talán antimarxista volt? Többen összeültek egyszer és írásaimat bolhászni kezdték. Kiderült, hogy egy bűnöm van: az, hogy nincs baloldali sajtó s muszáj mindenhová írnom, ahol helyet adnak s ahol pénzt adnak. Ez prostitúció? De hiszen én nem lihegem, mint a kurva, hogy szeretem őket, sőt! És vajon a NÉP nem volt visszatérés két lépéssel, hogy egyet lehessen előre tenni? Hogy mehetnék én egy lépést is előre, ha a baloldalra bíznám írásaim publikálását és családom eltartását? Sajnos, fizikumom lehetetlenné teszi számomra a fizikai munkát. Muszáj írnom a Nyugatba, amíg a Nyugat helyett más nincs. Erre Ön azt mondhatná, hogy mosakszom. Nos, mondja. Gergely úr és más tehetségtelenek, akik hajdanában ott kondultak minden polgári lapnál, hogy vegye fel őket
