Irodalmi Szemle, 1987

1987/1 - FIGYELŐ - Keszeli Ferenc: Tallós Prohászka István

Tüll$vhászfyvan

(Vázlatok egy monográfiához)

önnyű a Föld kontinenseit megszámol- ni. De a kontinensek ezernyi, tízezernyi tájból szerkesztődnek, s e tájakat számba venni már nem lehetséges. Geográfiailag talán még elképzelhető lenne, de a művelet során gyorsan kiderülne, hogy a Föld tájai egy végtelen galaxist alkotnak, mely galaxis azért alkalmatlan az efféle leltárra, mert a táj fogalma határtalanul szubjektív, ami azt sejteti, hogy egy-egy táj sosem határolható be reális eszközökkel, s ily módon ki sem fejezhető igazán. Ámde a tájakat lehet szeretni, sőt: egy-egy tájat nem lehet nem szeretni. A táj minősége és leírhatósága tehát korántsem földrajzi feladat, mert sem az elemei,

sem a lényege nem azonosítható egyezményes jelekkel. Amennyiben erre mégis történik kísérlet, abból aligha sikeredhet több, mint az adott táj szimbólumainak, esetleg szimbólum-rendszerének előhívása.

H Ilyen folyamat során lett a Csallóköz szimbóluma a fűzfa.

■ Nincs, nem is lehet e jel ellen semmi kifogásunk, de tudjuk, hogy ez a táj a fűzfánál messzemenően többet jelent, hogy ez a többlet nem csak nádfedélből és kockaházból, nem csak nádasból és búza- ten 1 rből, nem csak múltból és jelenből, iparból és modern mezőgazdaságból, nemcsak hagyományból és távlatokból áll.