Irodalmi Szemle, 1987

1987/7 - Fónod Zoltán: Megmozdult világban ... 6.

befogadó tartalma van“. Kö­vetkeztetése is egyértelmű: a „banditizmus erkölcsi kóde­xét” képviselő „szőke besti­ával”, Göringgel, a fasizmus rémével, a „huszadik század legijesztőbb valóságával” szemben Dimitrov és a kom­munizmus eszméje „hősi ho­rizontba lendülve“ megtisz­tulva került ki a perből. Az erkölcsi pernyertesek nevé­ben sürgette az elégtételt, a világítéletet a meghurcoltak, az Ossietzkyk, a Rennek, a Torglerek, a Dimitrovok szel­lemében. Az Üt hasábjain 1933 decemberében megjelent írása bátor szókimondásával, leleplezést bizonyító tényei- vel, politikai és erkölcsi szemléletével egyaránt a ma­gyar publicisztika remeklése, kiemelkedő teljesítménye. 1936 márciusától a Magyar Nap Mai jegyietek című rendkívül élénk és hatásos rovatában rendszeresen pub­likált Fábry. A legkülönbö­zőbb témájú jegyzetekben /József apánk és az előz­mények, Parittyakő, A gó­léra pozsonyi legendája, Hal­hatatlan Habsburgok, Tho- mas Mann, Ébredj, Európa, stb.) reagált a világ vagy az irodalom és kultúra külön­böző dolgaira, bizonyítva, hogy az újságírásnak ezt a szerényebb műfaját is lehet hasznosan, nagy kulturális látókörrel, agitatív politikai és humanista elkötelezettség­gel művelni. írásainak eluralkodó mű­faját azonban azok az írások képviselték, amelyeket ri- portázsesszének nevezett. Megítélése szerint kora köz­írásának kedvelt műfaja volt ez. Érvelése szerint a ripor- tázs előnye és átka a pilla­natfelvétel. A közíró a ri- portázsesszében „a pillanatot sdja zseniális teljességé­ben.”Megítélésünk szerint inkább az esszé és a tanul­mány ötvözetei voltak ezek az írások, ahol a hangsúly nem a történelmi módszeren (az összefüggések, analógi­ák keresésén) volt, hanem a közírás által igényelt „töké­letes pillanatfelvételeken”. Jegyzeteit, tárcáit, tanulmá­nyait egyaránt áthatotta emelkedett szellemisége, ki­vételes történelmi és irodal­mi jártassága és meghatáro­zó világnézeti elkötelezettsé­ge, valamint igényes, kifeje­zően szép stílusa, melyen (az előforduló germanizmusok el­lenére is) átsüt a lélek me- .«ge és a világért érzett mély felelőssége. A magyar köz­írás kiváló alkotásai kerül­tek ki tolla alól, melyeket újságírók, filológusok szá­mára az egyetemeken taní­tani kellene. Közírásának legrangosabb- jai azok a cikkek, tanulmá­nyok, esszék, melyeket a fa­sizmus veszélye, tobzódása ellen írt. Mély helyzetfelis­merésre utal többek között a Revizionizmus: Made in Ger. mányi című írása. Ezt a cik­két a Palackposta című kö­tetébe sorolta, a kiadó „szö­vegmerénylete” miatt azon­ban nem azonos az eredeti­vel. Pontatlan a hagyaték­ban talált kötet Fábry-be- jegyzése is, miszerint az ere­deti szöveget A béke igaza (77) tartalmazza. A Magyar Nappal megegyező eredetijét — könyv formában — elő­ször az Összegyűjtött írásai (5. köt.) tette közzé. írásá­nak értékét elsősorban az ad­ja, hogy Fábry a veszély- helyzetben is helyesen tu­dott tájékozódni, s a hecc- nacionalizmussal és -hazafi­assággal szemben a náci Né­metország által veszélyezte­tett polgári Csehszlovákia pártjára állt. A magyarországi Revíziós Liga Csehszlovákia-ellenes kampánya is tiltakozásra késztette Fábryt, aki felis­merte, hogy a „revízió ... a kenyérkérdés takarása és a korszerűtlen magyar anomá­liák konzerválása“, mely csak antiszociális eszköz lehet, a háborús politika eszköze, te­hát „logikátlan, ésszerűtlen és felelőtlen”.18 Tiltakozott az ellen, hogy míg másutt Európában a kisebbségi élet cinikus gyilkosai megrovást sem kaptak, Csehszlovákiát ellenségnek kiáltották ki. „Csehszlovákia, az utódál­lambeli kisebbségi jogok leg- megközelítőbb realizációja, ... a kisebbségi sérelmek — bűnbakja. Tragikus sors ez, de logikus bűnhődés, ha tud­juk, hogy ennek az államnak az előjele: a demokrácia ... Csak ennek a természetes de­mokráciának a hiányai hiz­lalhatták fel az antidemok­ratikus elemek farizeus szá­monkérését” — írta Fábry, megjegyezve, hogy a kisebb­séget minden vonatkozásban kisemmiző német totalitás­nak nincs joga számon kér­ni a demokráciát, s nincs jo­ga ezt tenni a zsidótörvény­nyel kompromittált magyar patrónusoknak sem.49 Az a tény, hogy a magyar Reviziós Liga (szudéta) henleinista németekkel és Hlinka-párti szlovák politikusokkal paro- lázik — holott „a sovinizmus zászlaját tájainkon éppen ezek a Hlinka-pártiak len­gették provokálón” — min­den kétséget kizáró bizonyí­tékot jelentett Fábry számá­ra, a Hlinka-párti magyar­falóból úgy lehetett „auto- nomista szövetséges“, hogy mindannyian a fasizmus te­kintetnélküliségének enge­delmeskedtek. A német va­zallussá fejlődő Magyaror- szííg állapota — megítélése szerint — a „cselédsors kö­

Next

/
Thumbnails
Contents