Irodalmi Szemle, 1987

1987/7 - Fónod Zoltán: Megmozdult világban ... 6.

rült... Az életnek, a sorsnak, a történelemnek vannak kemény próbatételei. A szenvedés, a hirtelen jött változás, a seb, az árvaság ölhet, de éltethet is.”29 Az utódállamok nacionalizmusának „törlesztési” szándékai mögött egyértelműen azt a „magyar imperializmust látta", mely nem ismerte a valóságot, a tényleges erején túl „illúzióimperializmusban “élt, a magyar föld és nyelv asszimiláló erejét hirdette, „egy harmincmilliós magyar glóbust pergetett és letagadta a saját maga által teremtett valóságot, melyet a nemzetiségek — az imperializmus hatásának megfelelően — csak mint erőszakot, jogtalanságot és átkot éreztek.”30 A harmincmillió magyar illúziójáért, az agresszivitásért, a nagyzási hóbortért és a szolgabirói módszerekért „tízmilliós tényleges magyarnak kellett keservesen megfizetnie”. Fábry érvelése szerint a magyar illú- zióimperializmus a „német gőgimperializmus javára” rohamozott, s parolázott a német Herrenvolk-ideológiá- val. Ezért ítélete is egyértelmű: „A magyar nyelvi imperializmus a legoktalanabb merénylet volt a magyarság élete ellen. Öngyilkos tett, úri átok ...“ Az az évszázadokig póri sorban tartott magyar nyelv, melynek „Széchenyi vetett először melegágyat” s a Kazin- czyk. Arany Jánosok, Vö- rösmartyk, Petőfik szépítettek s tettek világszerte ismertté, az általuk vallott szabadság és humánum tükrözője volt, a „világszabadság hangjait intonálta”, míg az illúzióimperializmus nyelve „a percemberkék rövidlátásának lett huj-huj hajrás

hatalmi szimbóluma”.31 Történelmi számvetésében az elbizakodottság, legyőzhetetlenség és csalhatatlanság szomorú következményének tekintette, hogy olyanoknak, mint Jászi Oszkár (aki azt hirdette, hogy a nemzetiségi kérdés a demokrácia archimedesi pontja), csak „a kótyagosoknak kijáró szánalom“ jutott.

A Milotay—Rákosi Viktóriáié illúzióimperializmus osztályszempontú taglalásával elsősorban az volt a célja, hogy az éledő nacionalizmussal, irredentizmussal szemben felvilágosítsa azokat a tömegeket, akik a jobboldali egyesült ellenzéki pártok revizionista szólamainak hatása alá kerültek. Történelmi szembesülésének kicsengése ugyanis egyértelmű volt: „Magyarország tragédiáját nem Trianon okozta. Ez csak eredmény volt, következmény. A valóság diktátuma: a megérdemeltnél kegyetlenebb ítélete.”32

Okfejtésének logikájából következett a szétszóródás utáni állapot vizsgálata is. A Tavaszi Parlament komáromi ülésén (1936 december) felolvasott tanulmányában (Fábry betegsége miatt nem vehetett részt a tanácskozáson) filozofikus mélységgel fejtette ki a nemzeti kisebbségi létnek tartalmat, küldetéstudatot adó hazánk: Európa gondolatát. „Aki hazát veszít, még mindig nyerhet hazát. Nehezebbet, elkö- telezőbbet: Európát. Mi, a mai Szlovenszkóra gereblyélt magyarok, apáink történelmi felelőtlenségéért lakolva, a hazát — úgy, ahogy azt mi tudtuk, éreztük és fájtuk — elvesztettük ... Világba hullt árvaság voltunk, térben és időben idegenek ... De a világháború egyforma tömegvalósága ugyanakkor életre kényszerített egy frázist, tömeggyilkosság ájult reakcióját: a testvériséget. Ebben az atmoszférában árvaságot megszüntető egyformasággá válhattunk: emberré. Emberré, aki nem magyar, nem cseh, nem német és nem francia, de európai... Európa ilyen viszonylatban lett a hazánk.“33

Európa ily módon nem a menekülés lehetőségét nyújtotta számára, hanem az „egyforma ember” hite szerint vált hazájává, a fogalom az európai ember felelősségét fokozta igénymaximummá, életlehetőséggé, kötelességmaximummá. A haladó német irodalom képviselői, valamint Thomas Mann e téren kétségtelenül ösztönözték és erősítették Fábry gondolatmenetét, lényegében azonban csak keretet adtak a benne feszülő mondanivaló megfogalmazásához. Hisz Európa, a „nehéz haza" ekkor már a könyvmáglyák Európáját is jelentette, a fasizmussal való szembenállást. Ez a felfogás azonban mindenekelőtt harci porondot jelentett, „az egyetlen igazolt harc” lehetőségét, mely „korszerű értelemben a szocializmus síkján folyik humanizmusért, uni- verzalizmusért, pacifizmusért . . .“3(

Azt a tényt, hogy a kisebbségbe került magyarság körében elsősorban Szlovákiában érvényesült az európaiság gondolata, Fábry azzal magyarázta, hogy a Ma- saryk köztársasága ablakot nyitott Európára. A nemzeti kisebbségek missziós küldetése — köztudottan — a húszas évek közepén fogalmazódott meg nála, s később bővült a vox humana „bűvös formulájával”, tudatos elkü