Irodalmi Szemle, 1987

1987/7 - Fónod Zoltán: Megmozdult világban ... 6.

lönülést és progresszív folytonosságot hirdetve. Lényegében azonban csak a harmincas évek végén tudatosult Fábryban a „mi nem akartunk Kompország lenni” gondolata.35

Fábry a fasizmus vétójaként hangsúlyozta az európaiságot, mivel a fasizmus „a legfőbb európai princípiumtól”, a testvériségtől és a szociális haladástól fosztaná meg a népeket. „Mi Európát emberségvonatkozásai miatt vállaltuk, és most elkötelező humánuma mozgósít minket egy szellemtaposó és emberségtagadó valósággal szemben ... Küldetésünket mi el nem vetélhetjük. Mi nem lehetünk „a hőkölő európai értelmiség világképe ... Aki menekül, elfelejti, hogy Európát katakombákban ma nem lehet megvédeni.“33

Nem érdektelen megjegyeznünk, hogy ezekben a hónapokban Fábry a kisebbségi kérdéssel Ismételten foglalkozott. A kisebbségi jog a demokrácia próbája című cikke a Magyar Nap hasábjain jelent meg, 1936 októberében. Már a cikk bevezetőjében leszögezte, hogy „kisebbség szellempolitikai értelemben nincs”, csak hatalompolitikai vonatkozásban.37 A kisebbségi jog kiváló szakértője, a cseh Emanuel Rádl szavait idézte: „A Csehszlovák Köztársaság alkotmánya abszolutikus úton, a hadijog alapján jött létre. A német és a magyar lakosságot úgy kezelték, mint a háborúban legyőzött ellenfeleket, akiknek egyszerűen törvényeket diktálhatnak ...” Mivel a kisebbségi kérdés egyoldalú meghatározója az államhatalom lett (e szerint a köztársaság területén élő nemzetiségeket nem illetik

meg azok a „külön jogok”, melyeket az államalkotó nemzeteknek biztosítottak], ezzel nyilvánvalóan a demokratikus jogok szenvedtek csorbát. „Ahol a kisebbségi kérdés hatalompolitikai függvény, ott az ígéret a maximum. ígéretek lázában élünk, memorandumok megkésett nyara sugárzik . ..“ — írta Fábry a köztársasági elnök (Benes] ígéreteire utalva, megállapítva azonban azt is, hogy 1930 és 1936 között az ígéretek ellenére (Masa- ryk) a magyar kisebbség jogosnak deklarált követelései közül semmi sem valósult meg. Az új elnök ígéretmaximuma: „A kisebbségnek mindent meg kell adni ahhoz, hogy kultúrájukat és nyelvüket megtarthassák és fejleszthessék.” A demokratikus változásokban látta Fábry az „egymást erősítő kor- felelősséget”, mivel a demokrácia az adott pillanatban egyetlen aktivizmust ismert: „a fasizmussal szemben állók véd- és dacszövetségét. ... A mai aktivizmus: a népfronttá, népvalósággá lényegült demokrácia.”38 Nehezményezte, hogy a hatalompolitikai szempontok a „kisebbségi kérdés hétpró- bás mellébeszélőit“ (Csömör, Stunda] favorizálták, azokat, akik az aktivizmust a „feltétlenül igent bólintok aktivizmusának” tekintették. „A magyar kisebbségi ügynek nem kijárókra van szüksége — állapította meg Fábry —, hanem arra az ak- tlvizmusra, melyből egymás kisebbítése nélkül, de egymást erősítve, egyformán profitál a magyar kisebbség és a köztársasági demokrácia. És ez a népfront demokráciája ..,”39

Következtetés tehát: a többségi aktivizmus lehet az

alapja a demokratikus népi szolidaritáson nyugvó kisebbségi aktivizmusnak. Ez lehetett volna a gyógyír arra is, hogy a magyar nyelv szlovenszkói sorsa ne „egy öncsonkított és megfélemlített magyar nyelvre“ hasonlítson, s magyarságukat meg merjék vallani nemcsak a Ga- ranvölgyi Adámolc, a „kva- terka-magyarok és fájdalombaritonok”, hanem .azok is, akiknek magyarsága „egy falat jobb kenyérért, biztosabb munkáért, hivatalért, szolgálatért csukott szemmé vakul és csukott szájjá nemül”.84 Azaz, hogy a magyarok nagy része ne csak „négyszemközti-magyar, otthonmagyar” legyen, hanem olyan öntudatos dolgozó, aki erőssége lehet a csehszlovákiai demokráciának.

A „felemás demokrácia felemás magyarsággal“ közel húsz évi összegezésében a bűnösnek Fábry a többségi illoialitást tekintette, hangsúlyozva, hogy Csehszlovákia akkor lehet a demokrácia közép-európai próbája, akkor állhatja ki a fasizmussal szembeni fenyegetettséget, ha ,.a kétlaki demokráciát múlttá tudja avatni”.41 Ez a kétlaki demokrácia nemcsak a nemzeti kisebbségeket, hanem a szlovák népet is sújtotta.

,.A fasizmus — farizeus mód — a kisebbségi kérdést csak ugródeszkának használja, mellyel szemben a demokrácia csak a kisebbségi megbékülés pozitívumát játszhatja ki"42 — írta Fáb- ry.

Lényegében a csehszlovákiai helyzet pozitív befolyásolhatósága és a többségi demokrácia kiterjesztése érdekében fűzött illúziókat az 1938 tavaszán létrehozott Kisebbségi Tanácshoz. Fábry