Irodalmi Szemle, 1987

1987/7 - Kulcsár Ferenc: Hétköznapok Golgotája

KULCSÁR FERENC

HÉTKÖZNAPOK GOLGOTÁJA

Búcsú Dúdor Istvántól

Porból vagyunk és porrá leszünk. De mindaz, ami por belőlünk, porrá omlik a hétköznapok áldozatosan szürke munkájában, hogy egyedül az maradjon belőlünk fenn, ami már nem por többé, hanem világosság. Pilinszky János

M

ost, hogy hat nap óta csak veled társalgók, s nyitott lélekkel, szomjasan és boldogtalanul igyekszem befogadni mindazt, ami voltál, helyesebben, ami már mindörökre vagy, most érzem, igen, hogy Isten valódi szállása az emberi szívben van, s barátainké, sorstársainké, embertársainké

ugyanúgy. Hat napja társalgók veled, s e termékeny, szívemet meleg esővel öntöző hat nap megvilágította előttem: nem megértenem kell életedet és művedet, hanem csak szívembe fogadnom; önzetlenül szállást teremtenem ott neked, a feltétlen, teljes szeretet jegyében, mint egy védtelen gyermeknek s egy menthetetlen haldoklónak. Mert e termékeny hat nap megmutatta: egyszerre voltál védtelen gyermek és menthetetlen haldokló, s minden, amit alkottál, e drámaian tiszta kettősség jegyében született. Sosem voltam jól, hacsak nem feküdtem bele az univerzumba, fogalmazta meg helyetted egy másik embertársad; igen, belefeküdni az univerzumba, védtelenül és menthetetlenül, törékenyen és glóriásan, rongyos bohócként és véres katonaként — elmerülni a világ fekete szívében, egyetlen fénysugár kiküzdésének hitével, az ártatlanság elnyerésének reményével.

.. közeleg Húsvét és eszembe jut Krisztus megfeszítése. Van egy fametszetem, a Golgota című, ahol egy mindennapi Krisztus lóg a keresztről... Húsvét előtti táj, vörös fák — leírhatatlan ... De jó lenne most utazni... s megcsókolni a tavaszt, de ott valahol, kint, kint...” — írtad nekem egyik leveledben, 1972. március 24-én, huszonhárom évesen ... Mindennapi Krisztus, írod, vagyis az ember fia, a védtelen és menthetetlen, a törékeny és glóriás, a rongyos bohóc és véres katona, aki belefeküdne az univerzumba, a teremtő végtelen égóceán-szemé- be, hogy jól legyen, hogy alázattal közelítsen önmaga lényegéhez, s így munkálkodva lehessen a teherből áldozat, s az áldozatból szabadság és öröm utoljára... De jó lemze most utazni... idézem tovább soraid, s próbálnám elgondolni: Róma, Párizs, Le- ningrád, Tokio, New York; gyalog, autón, hajón, repülőn; fától fáig, faluról falura, Gömörön át; vagy egyszerűen csak embertől emberig, lélektől lélekig? Most már örökre titok marad, mire is gondoltál pontosan, s még inkább zavarba ejt rejtélyes félmonda