Irodalmi Szemle, 1987

1987/7 - Turczel Lajos: Még egyszer Kassák Lajos szlovákiai kapcsolatairól Dúdor István (1949 —1987)

gyár Kulturális Központ és a Csehszlovákiai Írók Szövetsége április 24-én rendezett — nagy meglepetést keltettem vele, s valószínűleg ilyen hatást vált ki mostani közlése is. A DAV és Kassák kapcsolatáról Jaroslava Pasiaková és mások kutatásai alapján eddig is voltak ismereteink, de Kassák homályban maradt nyilatkozata arra int, hogy érdemes lenne körülnézni a DAV levéltári anyagaiban és a davisták levelezésében is.

Az interjú további részében Kassák érdekes aforisztikus véleményt mondott a barátairól és ellenségeiről: „Sok kitartó jó- barátom és fanatikusan gyűlölködő ellenfelem van. Szeretem ezeket a barátaimat, és nem haragszom az ellenségeimre. Azt hiszem, hogy a köztünk lévő harcból az irodalomnak csak haszna lehet.” Líraian szép az a vallomás is, amelyet önéletrajzi művével kapcsolatban szülővárosához intézett: „Önéletrajzi sorozatomnak egyik érdekessége szlovenszkói barátaim részére, hogy elindulási pontja Érsekújvár. Nemrégiben voltam ott. Mint egy tavaszi erdőben, úgy jártam régi emlékeim között, és meleg kézszorítással üdvözöltük egymást, akikkel együtt csatangoltam gyermekkoromban. Azokkal az asszonyokkal is találkoztam, akik akkor még lányok voltak, szépek és sokat Ígérők, most velem együtt meglett emberek. Voltunk vidám fiatalok, és mostanra szép öregek lettünk.”

A harmadik Kassák-interjúnak — melyet Szalatnai Rezső Félóra a csehszlovákiai előadókörúton lévő íróval címen a Magyar Újság 1937. november 11-i számában közölt — inkább negatív érdekessége van. A terjedelmes írás bevezető részében Szalatnai méltatta az író munkásságát, ki- emelően szólt itteni kapcsolatairól és a Sarlóra gyakorolt hatásáról: „Kassák éppúgy, mint Móricz Zsigmond, hozzátartozik a szlovenszkói magyar szellemiség hőskorához. Gyakori látogatásai évekkel ezelőtt túlnőtték az író közönség előtti szerepkörét. El nem felejthetjük ösztönző, nevelő és értékelő hatását fiatal mozgalmi éveinek és kezdő irodalmiságunk mohó korszakában.” Ezután Szalatnai a nagyszerű műveket produkáló magyarországi falukutató, szociográfiai irodalomról kérdezte meg Kassákot, s annak nyilatkozata erősen hasonlított az akkori szélsőségesebb szociáldemokrata és polgári urbánus nézetekre. „Nem rajongok a fiatal falukutatókért — mondta az író. — Nem vonom kétségbe jóhiszeműségüket, de kétségbe

vonható munkájuk végső célja és eredménye. A mozgalomnak roppant konjunkturális ereje van a mai szélsőségek vad zajlásában, úgyhogy igen könnyen kihasználható épp azon az oldalon, amelytől a mozgalom állítólag távol áll, a nyilaskeresztes fasiszták oldalán ... Nem tiszták még a szempontok, nem egyenes még az út, csak egy nagy és ködös forrongás az egész.” Kassák a mozgalom kiváló írói (Darvas József, Erdei Ferenc, Féja Géza, Illyés Gyula, Kovács Imre, Veres Péter) közül csak Erdeit emelte ki, és eltúlzott helyzetelemzésébe a Sarló felé is sújtott egyet: „A fasizmus átvette a jelszavakat a szocialistáktól, s akinek a szocializmus csak a jelszó szerint igazodik, beleolvadt vagy beleolvad a jobboldali szélsőségekbe. így szóródott széjjel a szlovenszkói Sarlómozgalom is, mely pedig rendkívüli hatással volt annakidején Magyarországon, de a Sarló is csak kiáltványmozgalom volt sokszor.”

A túlzóan általánosító Kassák-nyilatko- zat nagy vihart kavart, s ennek fő oka az volt, hogy a szlovákiai magyar népfrontos akciókban hatékonyan, mozgósítólag tudták felhasználni a népi írók mozgalmához tartozó falukutatók bátor leleplező munkáit. Ezeket — és a népi írói mozgalom jelentős szépirodalmi műveit is — főleg a népfrontos kommunista Magyar Nap népszerűsítette. A Magyar Napban akkoriban több olyan vitacikk is megjelent, amelyek a Sarló útját és szerepét ösztönző példaként idézték. Érthető tehát az a felzúdulás, amelyet Kassák idézett szavai és az előadó kőrútján elhangzott hasonló kijelentései váltottak ki. A legélesebben a Magyar Nap kulturális rovatának vezetője, Vass László tiltakozott ellenük (A gyűlölködő Kassák Szlovenszkón, M. N. 1937. XI. 9.), s Kassák nézetei mellett jóformán csak a szociáldemokrata sajtó állt ki (Wild Béla: Kassák a miénk, Csehszlovákiai Népszava 1937. XI. 14.). Érdekes, hogy Fábry Zoltán — aki Az Ot folyóirat megszűnése után levetkezte rappista túlzásait, és a Magyar Napban már népfrontos szellemben írt — ebben a vitában nem szólalt meg. Ö, mint tudjuk, Kassákkal szemben sokáig erősen elfogult volt, de a tehetségét sohasem vonta kétségbe. A vita előtti időben utoljára 1937 elején írt róla egy glosszát, s abban „klasszikus író”-nak minősítette, de egy fenntartással itt is élt. „Kassák valamikor szenvedélyes, türelmetlen viták makacs témája volt —