Irodalmi Szemle, 1987

1987/7 - Alkotni az ember nevében (A hetvenéves Turczel Lajost köszöntjük)

ALKOTNI AZ EMBER NEVÉBEN

dett a cseh és a szlovák irodalom nemzetközi presztízse. Jaroslav Seifert nemzeti művész Nobel-díjat kapott, s ebben az irodalmunk iránti megbecsülés jut kifejezésre. (...)

m m m

Az újért folytatott küzdelmünk, tisztelt barátaim, elválaszthatatlan az állampolgári magatartás, az állampolgári elkötelezettség fogalmának helyes értelmezésétől. Életünk, társadalmunk társalkotóinak tartjuk magunkat, ezért nyitott szemmel nézzük a körülöttünk felmerülő problémákat s nem csupán mint művészi értékek létrehozói mondunk véleményt róluk. Hasznosnak tartjuk ezért, hogy kongresszusunk mint az írószövetség csúcsszerve néhány olyan kérdéshez is hozzászóljon, amelyet mindennapi közéletünkben különösen sürgetőnek és időszerűnek tart. Szövetségünk tagjai e kérdésekhez a sajtóban is hozzászólnak, s megjegyzéseiket a nemzeti kongresszusokon is elmodták.

Úgy véljük, hogy a termelőerők korábban sosem tapasztalt fejlődésének megfelelő új politikai gondolkodás egyik fontos összetevője az ökológiai kérdéseknek szentelt éber, gondos figyelem; a termelőerők fejlődése az emberi társadalom számára ugyan rendkívül hasznos, ám — ha nem áll teljes mértékben és szüntelenül a társadalom ellenőrzése alatt — óriási pusztításra képes. Napjainkban ez világprobléma, a jelenkori emberi civilizáció egyik legkomolyabb globális kérdése. Tehát a mi kérdésünk is.

Elég, ha megemlítjük erdeink állapotát, amely természeti katasztrófával fenyeget, egyes területek erősen szennyezett, mérgezett levegőjét vagy a legkülönfélébb káros vegyszerek gyakran ismétlődő folyóvizekbe kerülését. (...) Mint írók országunk életét éljük, s vele együtt érezzük fájdalmait. És a veszélyeztetett környezet egyik nagy, évről évre fokozódó fájdalma hazánknak. Mit tehetünk, mire vállalkozhatunk? (...)

javasoljuk, hogy először is dolgozzanak ki és fogadjanak el egy egységes föderális törvényt a természeti környezet védelméről és javításáról, a termőtalaj, az ásványkincsek, a vizek, a növény- és az állatvilág védelméről és tudományosan megalapozott, racionális kihasználásáról, a levegő és a vizek tisztaságának megőrzéséről, a természeti kincsek felújításának biztosításáról. Ez a törvény átfogná és egyesítené a már létező, többnyire azonban nem respektált jogi normákat és megszabná a hatékonyabb, a kár mértékének megfelelő szankciókat. Ezenfelül tartalmaznia kellene azt az alapelvet, hogy minden új üzem, minden új ipari vagy mezőgazdasági létesítmény kollaudációjá- nak elválaszthatatlan összetevője a környezetszennyezést megakadályozó hatékony védő- rendszer instálációja.

(...] Mindenekelőtt azonban az szükséges, hogy valóban tervszerűen és felelősségteljesen, céltudatosan megelőzzük a természeti kincsek és a környezet károsítását, t...) Mi, írók, nyíltan beismerjük adósságunkat, mert adósai vagyunk az ökológiai gondolkodásra és tettekre való elengedhetetlen, rendszeres és valóban céltudatos nevelésnek, amelyet társadalmunknak hosszútávú össznépi üggyé kellene megtennie. Mindkét nemzeti szövetségünknek — a nemzeti kulturális minisztériumokkal és a nemzeti kormányokkal együtt — fontolóra kellene vennie egy olyan közös irodalmi verseny meghirdetését, amelynek témaköre a környezet- és természetvédelem lenne. A győztes és az ajánlott műveket aztán mindkét nemzeti nyelven megjelentetnénk. (...}

Most pedig, elvtársak, engedjék meg, hogy az írószervezetünkre váró feladatok kitűzésével kapcsolatban szélesebb kontextusban véleményezzem a „könyv és olvasó” viszonyt, s ezzel együtt a cseh és a szlovák irodalom iskoláinkban váló tanítását. Az anyanyelv és a nemzeti irodalom iskolai tanításával már hosszabb ideje foglalkoznak nemzeti szövetségeink. Munkájuk eredményeivel önök is megismerkedhettek a márciusban tartott kongresszusokon. Ezért most csak a leglényegesebbet akarom érinteni.

Tapasztalt pedagógusok véleménye szerint iskoláinkban keveset foglalkoznak az anyanyelv és az irodalom tanításával. Ezért fordulunk mindkét iskolaügyminisztérium- hoz azzal a kéréssel, hogy bírálja el az eddigi állapotot és intézkedjék a tanítás minőségének javítása érdekében. Ezt éppen azért tartjuk különösen fontosnak, mert a tudományos-műszaki forradalom stádiumában vagyunk és egy új iskolafogalom kialakítására törekszünk, egy olyan iskolára, amelyben a tanítás politechnizálására kerül a hangsúly és preferálják a természettudományokat. A tavalyi Nővé slovóban a technika egyoldalú hatásáról szóló vitában Ján Soloviő érdemes művész foglalkozott ezzel a témával. Arra hívta fel a figyelmet, hogy ilyen körülmények között olyan embert nevelünk, akinek számítógép lesz a feje meg a szíve helyén, és hogy ez az egyoldalúság az elementáris alkotó gondolkodást is degradálja. Egyetértünk kijelentésével, miszerint „mindent