Irodalmi Szemle, 1987

1987/7 - Alkotni az ember nevében (A hetvenéves Turczel Lajost köszöntjük)

ALKOTNI AZ EMBER NEVÉBEN

675

szokott munkaformák megváltoztatásáért vívott nagy társadalmi küzdelemhez kötődő változások korában, amikor a társadalmi fejlődés új fokának elérése szükségszerűen össznépi üggyé válik, olyan emberek kerülnek előtérbe, akiknek ez a feladat életszükséglet, ezért hajlandók a kor terhét vállukra venni. A korábbinál sokkal gyakrabban lépnek azok helyébe, akik a legkülönfélébb okokból már nem teljesen felelnek meg az új szükségleteknek, nem értik meg a kort, vagy pedig a megértésből nem vonják le a megfelelő következtetéseket. Ilyen időszakba lépünk mi most. Az előttünk álló feladattal csak akkor birkózhatunk meg, ha következetesen kihasználunk minden forrást, a gazdaságiaktól kezdve egészen a szellemiekig. Éppen ezért — s a művészeti szövetségek kongresszusainak előkészületei során a CSKP KB Elnöksége ezt a tényt nagyon komolyan hangsúlyozta — korunkban jelentős mértékben megnövekszik a művészet szerepe. (...)

A szellemi erők továbbfejlesztése nem csupán azért szükséges, mert hozzájárul az embernek a tudományos-műszaki haladásba, a gazdaság, a tudomány és a technika újabb fejlődési szintjébe való bekapcsolódásához, hanem elsősorban azért, mert a tudományos-műszaki fejlődés nem cél, hanem eszköz — a szocialista társadalomban elérendő alapvető célok megvalósításának eszköze. A szocialista forradalmat nemcsak azért harcoltuk végig, hogy az ember anyagilag jobban éljen, hanem azért is, és főként azért, hogy maga az ember, életének, emberlétének értékei fejlődjenek, gazdagodjanak, jobbá váljanak, s a társadalomhoz és a munkához való viszonyában, életstílusában, érdekeiben, érzelmi és érzéki életében, erkölcsi, szellemi és kulturális értékeinek megszilárdulásában is megnyilvánuljanak. A különböző társadalmi rendszerű országok versenyében éppen a fejlett szocializmus demokratikusan gondolkodó és cselekvő emberének ez a humanista minősége s a harmonikusan fejlett emberi egyéniség kialakítására irányuló törekvés válik a társadalmi rendszer értékének végső és legfőbb mércéjévé. (...) A szellemi életnek, az ember eszmei és erkölcsi növekedésének, a társadalommal és a korral szemben érzett személyes felelősségtudatának szerepe — s ezzel együtt az irodalom, a művészet és az egész kultúra szerepe és társadalmi felelőssége tehát napjainkban rendkívül megnövekedett. Pozíciójáért azokkal a különböző technokrata elképzelésekkel kell megküzdenie, melyek szerint a modern termelésben csökken az ember szerepe, s az ember alárendelődik a tőle független, egyre tökéletesebb technikának.

Így értelmezendő és értékelendő tehát a szocialista társadalom fejlődésének jelenlegi szakaszában, egész társadalmi életünkben teljességében és gyakorlatilag az irodalom s a művészet szerepe és helyzete. (...) Az irodalom társadalmi helyzete, tekintélye, presztízse azonban — ezt tudatosítjuk, s ez nem is lehet másként — mindig a műhöz, az alkotás eszmei és művészi minőségéhez kötődik. Az alkotáséhoz, amely, akár tudatosítjuk ezt, akár nem, hozzájárul a művet befogadó s a mű által is befolyásolt kor társadalmi atmoszférájának megteremtéséhez.

Mint íróknak ezért az eddiginél jobban, inspiratívabban és bátrabban kell mind műveinkkel, mind társadalmi állásfoglalásainkkal arra törekednünk, hogy az átépítés következetesen, mélyrehatóan és gyorsan valósuljon meg szocialista életünk minden területén. (...)

műm

Az egységes csehszlovák szocialista irodalom kontextusának — amelyet nemzeteink és nemzetiségeink irodalmai alkotnak s amelyben a cseh és a szlovák irodalom dominál — kialakításában és fejlesztésében az utóbbi öt év alatt határozottan előreléptünk. (...) S mégis mindannyian, akik itt ülünk, érezzük, még messze vagyunk attól, hogy elégedettek lehessünk. Igen, többet fordítunk egymástól. De még mindig számos mű van, amelyet a nemzeti irodalom keretében kvalitásai okán joggal értékelnek nagyra, ám évek múlnak el, mire a másik irodalom kiadója felfigyel rá s elszánja magát a fordításra. (S természetesen nem is mindig.) Lehetséges, hogy egyetlen állam keretében különböző értékkritériumok érvényesüljenek? (...) Nyíltan meg kell mondanunk, hogy ebből a szempontból még csak a kezdetén vagyunk annak a folyamatnak, melynek során oda jutunk, hogy a cseh irodalom legjobb művei a szlovák kiadók évi terveinek természetes, saját, törzsszükségleteivé válnak, és megfordítva. S ugyanilyen természetesen kapnak helyet majd mindkét köztársaságunk könyvtáraiban. A cseh és a szlovák könyvkiMdók edíciós terveiben ugyanakkor a közös hazánkban alkotó ukrán és magyar