Irodalmi Szemle, 1987

1987/6 - HOLNAP - Krausz Tivadar: apostolok cselei

kihiányom subidubi kiviteli este van este van az osztályharc legmagasabb formája két szörnyeteg közül a győztes az áldozat kirobognak a lovak a hálátlan utókor a forradalom subiduba dől a guba az egyik szemem sír a másik azt hiszem hogy és majd soha mindenki örökké csak a fejlettebb jól felváltja fejletlent subidubi társadalmi öreg bányák hányóin facsemetéknek magyarázom mi a halál fejlődésnek fejlődését gyorsítja nem tudom miért nem hisznek ez már subidubi subiduba nem kell duma hódok várához hasonlót építek sokkal nagyobbat szükségszerű hogy elavul a parlament vízzel árasztok el mindent noéval végzek elsőként és mégis mozog mégis mitől mozog letérdepeltetem a gótikát arcába köpök a földnek megyek már amennyire itt mehetek s csókolgatom a rozsdát gyorsabban egyen ettem ettem megettem abban reménykedtem teljesen el foglak felejteni és nem lesz több fönn voltam hajnalig hajnali ötig és közben égett a hasamban a tűz még soha ennyire bizsergésekkel remegésekkel semmi sem segített mint az alvajáró a legkedvesebb amit valaha őrülten kívánlak rettenetesen hiányzol és nem tudok nyáron elmenni legsötétebb létbizonytalanságban egyetlen ismerős nélkül egy ismeretlen városban nagyon szeretlek de mikor egy zátonyos helyre találtak ráhajtották a hajót és az első része ugyan megakadván mozdíthatatlanul marad vala a hátulsó része azonban szakadoz vala a haboknak ereje miatt amióta az első képet a barlangfalra rajzoltam az első ritmust dobogtam az első dalt dünnyögtem bérletem van a délibábra behunyom a szemem és este van kinyitom a szemem és este van latin eredetiben románc az igazság nem érhető tetten adjatok egy biztos pontot a világtér tégelyébe öntve megszilárdulok kihűlt tömböm fogságában valamennyi pont biztos mozdíthatatlan az igazság kimeríthetetlen ez nem azt jelenti hogy nincsenek pillanatai csupán azt hogy az időben létezik van vég végtelen semmi minden lehetetlen lehetőség ám állandó állapotomban nem formázhatok feloldó istent mely az én javamra fordítaná a teljes bizonyosat és bizonytalant az ember a pillanatról a pillanatban csupán érzésekkel rendelkezik amely a megismerésnek igen tökéletlen formája nem kovácsol vágyaimból pozitív nyugtalanságot mely az egyetlen tisztán élvezhető az igazság ugyan változó legfőbb ismérve hogy aki megelégszik az erre való hivatkozással elhárítja magától az igazság lehetőségét a meghódított igazság nagysága mindig a tudatban zajló változások nagyságával egyenesen arányos hogyan mérhető az egyes ember esetében az eszmélés ideje módja hasonlít- tassék össze az éppeniséggel a különbség az ellentmondás nemcsak az egyik vagy/és másik igazságának cáfolata egyben maga az egyes ember által birtokba vett igazság mentői nagyobb a különbség az ellentmondás annál nagyobbat kanyarít magának az ember az igazságból a szavak is ki kell hogy vívják szabadságukat hogy nevelkedjenek mint maghozó mezei füvek tekintetre kedves gyümölcshozó fák vadon élő mindenféle állatok a maguk neme és természete szerint kedvükre rejtsenek magukba jelentést vagy mutogassák maguk színét a jelentés ellenében menjenek ide-oda vagy akárhová szabadságuk birodalmában hirdetvén a hirdetendőt teljes bátorsággal minden tiltás nélkül az ólombölcső bezárul pattog róla a zománc mikor pedig több napon át sem nap sem csillag nem látszott mikor pedig hosszas volt már az étlenség zsírpapírba csomagolom felrakom a következő éjvonatra hihetetlen dolognak tetszik néktek engedetleneknek a mennyei látás iránt a jó kifelé nyílik a rossz befelé az írástudót nincs aki segítse a repülőhalhoz hasonlít ha kiemelkedik egy kicsit a vízből széttépik a madarak ha alámerül a halak felfalják döglötten szárnyal úszik az árral az írástudót nincs aki segítse az írástudó a legnagyobb vajon szabad-é néktek római embert megostorozni nem mondhat egyebet aki felvitetett tőletek úgy jön el ahogyan láttátok őt felmenni a paternosteren