Irodalmi Szemle, 1987
1987/6 - HOLNAP - Krausz Tivadar: apostolok cselei
ajtót cic cic cic a macska nem Jött alighogy elaludtak megint nyávogott a madár és ez a madár hét évig élt hét évig azt mondja veled akar beszélni a fiú ismét kézbe veszi a kagylót nem szól semmit hallgat mosolyog nagyon örül boldog ugrálni szeretne de visszafogja magát nem árulja el érzelmi változását kb két-három percig telefonál gyors függöny de az isten gazdag lévén irgalmasságában az ő nagy szerelméből mellyel minket szeret priapikus feszület és ti mindannyian felfeszítettek feltámadok verd ki nézz rám ne fordítsd el arcom állat ördög isten csak távolodással együtt növekvő vonzásunk a biztos az emberben rozsdáll a győzelem egymás leheletében subidubi dagadt joli a szagot egyikünk se bírja a keresztfa a keresztfa a keresztfaterom viszkis jégkocka életeddel fizeted meg a kosztpénzt de nincs más mód maradjak vak neki adva mindent te kis tündér legalábbis ami az isten halála utáni ember világát illeti ezt a légüres térben való biztos pontot tényleg teljesen egyedül a mennyországba minden logikusan összefügg nem lehet valaki bűntelenül értelmes és hirtelen nagy földindulás lön úgyannyira hogy megrendülőnek a tömlöc fundamentomai és azonnal megnyílának a falak mind tudnék-e ennyi év után emberek között élni hús-vér emberek között amikor felnőtt kőfaragó riccer lett az utcakövet faragta a kissebesi kőbányában dolgozott messzevivő köveket faragott elvett egy árván nevelkedett szakácsnőt 1904-ben korlátra költöztek ott is tovább faragta vágyait subiduba olcsó zaba kívül belül egyformán nő a fájdalom ennek a párhuzamosságnak a védelmében fogunk mi jókat röhögni kenyér ára fölmegy az életé lemegy jeges víz nyalintása húsevő folyondárok ölelése veszett kutyák harapása agyba tépő szél minden érintés higgadtan még fésülködni sem lehet fagylaltozni is radikálisan kell néhány szó előcseng mormogásából szívesen beszélgetek veled nem veled magammal önmagamban találtam meg a legérdekesebb személyt attól félek nem lesz témám ezekhez a beszélgetésekhez hogyan maradhat meg valaki aki önmagával meghasonlik téged szeretni nem az egész világ szeretetét jelenti-e aki fejét a tündérdombhoz szorítja az álmában meglátja a tündér arcképét elmúlt-e az átváltozások kora ismered ezt a halottak feltámadásáról hallottak némelyek gúnyolódtak mások pedig subidubi mi az pali holdas délután a csipkés pára csilingelő szívem nem tetszik a főztöm kevesled az éhbért úgy tűnt a falakból süt leprások csengője subiduba bűvös fogda aki választ az kiválasztatik fekete disznó hízik elő a sötétből hidegkonyha Szibéria az kell neked összes bútorát holmicskáját a szekérre rakta a ló farára csapott amit főztél edd meg szépen és utána akasztófáról húst ne vegyél le mondogatta gyakran aki hirtelen gazdagodik vagy testében vagy lelkében kárt tesz vagy lop vagy agyondolgozza magát gyakran mondogatta a riccer nem hordoztam a hordozhatatlant integetett a szekér után árva lócitrom válogatósán csipegető verebek társaságában küldd az éhezőknek etiópiába oldj el magamtól doktor bácsi adj injekciót a popsima számból a szó tűzzé legyen hízott csontjaikat széthordják az ebek én nem megyek veled mert hogy nyilvánvaló csoda lön általuk megparancsolák nékik hogy teljességgel ne szóljanak és ne tanítsanak én nem megyek veled hajasbaba én többször is elképzeltem magam ilyen hajasbabaként műszem- pillával pislog ül az ágy tetején szétterített fodros szoknyában sok párna között délutáni tejszínes uzsonna a délután ravatalán ennyit a telepátiáról uniformisban mint amikor börtönben kórházb — mi bajod neked te1 tündérfiú biztos vagyok benne hogy nyafka vagy ezek a kurva ékezetek' megőrjítenek ugye barna szemed van ez nagyon fontos nagyon megsze — ide csöppent ez a szá- zadeleji táncospár törött evezőikkel befizettem rá jókat röhögök hisz nem kelthetek megbotránkozást a galambok katedrálisaimat mocskolják morzsákért tipródnak nyálam is összecsordul galamb lőjj rám ez az joe behunyom szemem a
