Irodalmi Szemle, 1987

1987/6 - HOLNAP - Krausz Tivadar: apostolok cselei

tévedés az egész nem tévedés nem eshet meg akkor tehát az az akaratuk hogy megegyem az ürüléket nem ezt nem akarhatják erős váram az úr erős váram ez a fal s ez a lyuk is erős vár mert naponta ételt italt mécsest adnak be rajta és én kiadom rajta az ürülékemet ha elrongyolódik az írást újat adnak helyébe most megcsalna ez a lyuk melytől örök biztonságot reméltem a fal is megcsalhat és az úr is vagy azok csaltak meg odakünn s így a lyuk melyet lelkem őrének hittem az ő akaratukból nem őrzi többé békémet most találkára kell mennem egy unalmas alak vár rám mellesleg még ma este elutazom egy fazék danát rakj fel a rezsóra bódító bolond ősz volt nincs többé és ha rotyo- tyotyo tyotyog majd a nóta nem jön össze erre masírozgass fel és alá te is a világ szebbik felét akarom hátha megsegít nem jön össze józsi nézi a súlyos kockát a rondábbik fele erőszakol meg engem utazás mind egy felé megyünk az úr nem akarhatja ezt ezek az úr akarata ellenében cselekednek az úr bármit akarhat tán nem olvasom eleget az írást s nem elmélkedem eleget tán befalazásom előtt gondoltam vagy tettem méltatlant az úr nevéhez hitem teljes erejével bizonyítani tudom jó szándékomat furcsa sosem gondoltam volna hogy a kinti világ így az úr és énközém tud nyúlni és azonnal mintegy pikkelyek estek le szemeiről a duna jegén korcsolyázott a jég alá került mire hazaért ruhája páncéllá fagyott az apja levetkeztette s vizes kötéllel verte el soha többé nem ment a dunára csúszkálni tiszta ruhák illata megvédem magam fújjon a friss szél a vízirendőrök ki-kifognak egy-egy békésen úszkáló ám szerintük gyanúsan felpuffadt vízihullát ilyenkor nagy a csődület és a zsivaj hiszen indokolt önpusztító mű ez a hatlövetű bölcs a rosszra furcsa ez a készülődés mind más felé megyünk a szőke hangjából mélységes csalódás csöndült ki a színen rövid ideig sötét rügyeznek az akasztófák a fiú kezében utazótáska bundája levedlik de akit isten feltámasztott nem látott rothadást balogfalán nyitva maradt a pitvarajtó ott állt a kemence annak melege odacsalogatta a farkast az belebúvott a kemencébe a gazda fogta a vasvillát és ott szurkálta agyon a kemencében mert nem tehetjük hogy amiket látunk és hallunk azokat ne szóljuk egyetlen emlékem az anyám de nem érzek iránta semmit nem szeretem anyámat most vallom meg először de hát nem is szerethetem hogy nőhetett volna szívemhez apró gyermek voltam még mikor elváltunk és ide kerültem és tudatlan voltam még a szeretettől emlékszem még a nevemre is de arról is lemondtam most már látok meg fogom enni nem tehetek mást önmagam előtt az értelmetlenség hitem kulcsa trónra kell őt emelnem s magamnak is az értelmetlenségig kell emelkednem vagy az az ürülék belerondít hitembe s a kétkedés fejjel vezet a falnak jézus szellent s van pecke ez a mai szent lecke eladlak holnap holnapután is tűzbe nézve maradjak vak gyűlöletes mint az ünnep mindig kell a harminc ezüst fény van sötét hogy éhen ne dögöljek kiharapom fehér angyalok szívét meghal anyád hazád a föld heverek az út porában döglött kő hiába gurulok ha rúgsz is halott vagyok eső és könny áztat vagy leköpöd a mádat a kő meghasad a másik agyvelőd tárod a világnak nem érdekel én is lennék gyönyörű idegen kagylóbölcsőben szuny- nyadó fölöttem a tenger a keresztfa belülről szétvet a jég érződik szívesen menne a fenébe kezébe nyomják a kagylót mondj neki valamit parancsba kaptam mondjak valamit szép a hangod nem szép a hangod sátorosban laktak volt egy felvágott nyelvű szajkójuk amelyik megtanul beszélni józsííííí gyere haza de nesííííírjá előttük tolattak a vonatok a szajkó megfigyelte a vasutasok füttyjeleit a vonatokat azon túl kénye-kedve szerint állítgatta és indította a madár nyávogni is megtanult a szomszédban öreg házaspár élt akiknek macskájuk volt amikor az öregek lefeküdtek a szajkó nyávogni kezdett az éjszakába asszony ereszd be azt a macskát az asszony felkelt kinyitotta az