Irodalmi Szemle, 1987

1987/6 - HOLNAP - Krausz Tivadar: apostolok cselei

minden cseppért kár minden cseppért erdélyben történt szilágy megyében csúcsán vagy krasznán rossz volt a gyerek az anyja kicsukta az udvarra nem gondolva a sötét téli estével ne szorítsd a karom ne szorítsd a karom sikoltozott a gyerek az anyja már csak a gyerekkel elloholó farkast láthatta a párok szédületes keringőt lejtenek a teraszon minden cseppért kár a csónakba szálló párokat zöld fényű szempárok lesik a túlsó part nyírfái mögül ne nagyon nyúlj magadhoz nem hallgatunk a kult úrra földdé a nedű a kultúra nem kéjtúra onáné a front túr a kultúr buldózer fegyvere csöve halálmagot ont kultúrhenger jaj de rondó ez az ondó felépítünk kultúrember fekete ondó fekete rondó re mi fa onduláció a színen két nő megmozdítják a téglatestet az erkölcs csonka terein kínozzák a szenteket közben az egyikük izgatottan viselkedik a halotak feltámadása felől vádoltatom én tőletek a mai napon tán bécsbe mész óriásfagylalttorta holnap tán nevijorkba lehűti a heved nem segít a bunda ott is utolér Szibéria nyolcjegyű szám lesz a neved be tágas a tajga határtalan börtön rég nem beszéltem másról orromat a légyszaros ablakhoz nyomom a farkasok torka az utolsó flörtöm fák bokrok csontja robbantsunk be jó nagy büdös söröket mindig valami partján nem mondhatom boldog a józan ész az semmi jóra nem vezet az a disznó galamb csomagot kapott ha nem hagy nekem belőle szétrúgom a fejét zsíros paraszt család pálinkát is küldtek a fiacskájuknak én majd megitatom a humuszost súrolni fog reggelig a vén kutya itt van kint őrségben a büdös galambok meg vedelnek étel nélkül kibírom a napot de hogyan bírom ki a szentírás olvasása nélkül ugyan tudom fejből az egészet nekem akkor is látnom kell betűit ó hogy szeretnék kiáltani hozzanak mécsest de nem szeghetem meg az önmegtartóztató eskümet holnap majd biztosan hoznak hisz kötelességük másoknak állítólag még bort is beadnak milyen lehet a bor nem nem vagyok rá kíváncsi nem mondom boldogtalan amit szeret hatalmas nincs lőjünk be jó utaztató szereket nem mondom nem mondom egy-egy nagy pók le-lepottyan a meny- nyezetről ez érzékelteti az időt és a múlandóságot a tiszta fej az semmi jóra nem vezet nem rejtőzik előttem áll milyen ércből vagyok állat gyerek férfi vagy nő bőrünk alatt szépek a kék erek amit szeretek hatalmas nincsen azok pedig azt várják vala hogy meg fog dagadni vagy nagy hirtelenséggel halva rogyik le mikor azonban sok ideig várták és látták hogy semmi baja nem lesz megváltoztatva értelműket istennek mondják vala őt mindegy nekem csak jól szopjon ő egy szigetre kell pedig nékünk kivetődnünk ahol nem csak veszély fenyeget hanem a kereszt kéményseprő járt faluról falura s ahol csak kémény állt ráesteledett az úton a falu végén körbevette három farkas a kéményseprő a keresztre mászott előlük reggelre megfagyott úgy találták meg a falubeliek ahogy a keresztet ölelte s körötte a farkasnyomokat ilyen kereszthalálról persze nem írnak a trópusokon csengő hangja fiú jobbról be addig is kortyolom a desztillált éjszakát ez a barátnőm a fiú kényszeredetten csókolja meg az szintén kínosan érzi magát érzi magát érzi magát neki hosszú a nyaka ő lesz desdemona én mint az ég gyere haver szopasd meg a világot a semmibe beszél mint én kiderülhetne hogy csontjaimban ég két lábon állok minek ide lexikon előtte is tudom amit eddig csak utána vegyél inkább szexikont bárki győz az a szörnyeteg embertelenül sugárzó teljesség alatta majd megy az ima mosolyog de újra és újra átszegezik a bűnök mert ide hoztátok ez embereket kik sem nem szentségrontók sem a ti istenasszonyotok ellen káromlást nem szóltak az a fő hogy jólessen puszta helyre mennék szeretni de nem így szól az új parancsolat ami belém zuhan s ragyogva testet nyer a te szemed is lássa meg de hiszen én is ittam valaha még mielőtt felesküdtem volna és berakták mögöttem a falat azok ott künn részegek dőre tréfát űznek velem vagy