Irodalmi Szemle, 1987
1987/6 - HOLNAP - Krausz Tivadar: apostolok cselei
dolja szeptemberi könnyes nyár van szeptemberi beriberi kibámul az utcára az a kölyök az első padban ül és a tanítónéni kedvence az meg leghátul ül bukásra áll szüntelen verekszik a szünetben fogdossa a lányokat mert meg van írva a zsoltárok könyvében legyen az ő lakóhelye a puszta és ne legyen lakó abban utolsó poharát is felhajtotta és vécére ment majd keresztet se vetve kisietett a templomból na b------meg ma éjjel is őrség egyedül vagyok l egalább vacak itt a két kerítés közt bármelyik kiszögellés mögött meglapulhat valaki belém vágja a bökőjét elveszi a fegyveremet de ezt nem várom meg keresztüllövöm mint a szart az szentség mit őrizhetünk kopasz galamb koromban amikor még dolgoztattak egyszer a hadnagy irodáját takarítottam asztalán volt a szigorúan titkos dosszié amilyen beszari voltam nem mertem belenézni de semmivel sem gondolok még az én életem sem drága nékem sem másnak csak hogy elvégezhessem az én futásomat és azt a szolgálatot melyet vettem kívül az emberen kívül Istenen kívül érzésen tudáson megismerésen kívül erényen bűnön hagyományon lázadáson neve rákos burjánzás nem gyerek kezébe való nem ad támadási felületet nem hordozza a hordozhatatlant eloldo- zódott magamagától autópálya egy kamion közeledését és fékezését halljuk kinyílik az ajtaja szia a színpadra egy tarisznya zuhan a kamion elindul hangja távolodik a fiú megfésülködik látszik rajta melege van szomjas egyszeriben teljesen indokolatlanul feszes vigyázzba vágja magát artikulálatlanul üvölt majd mintha megkönnyebbült volna a fiú morogni kezd magában beszari voltam beszari jó de melyik galamb nem beszari tele van a galamb luka kanagonnal ez normális a galambok ne ugráljanak nekem mert megfingatom őket három napig fogják kombájnozni a szekrény tetejét ez normális holnap csináltatok is velük egy új kombájnt legalább egy mázsásat nehogy már azt higgyék a galambok hogy úttörőtáborban vannak tegnap a körúton összefutottam vele beültünk egy presszóba a kávéjába köpött a fekete tetején úszkáló habos nyál jól mutatott teleköpdöstük csészénket a péncérnő észrevette hogy mi észrevettük hogy ő észrevette s pillanatnyi zavarunkat kihasználva lecsapott ránk a számlára bejegyzett két tejszínhabot is kék volt mondta és sokat mesélt főként hadititkokat de mert köt az esküm nem mondhatok mást a feje szétnyílt folyt belőle a zöldessárga tekervényesség a sok gyilkos és a fő felbujtók a versek országszerte megtalálhatod negyvenegy és feles véres lábnyomaimat e dologban éppen útban lévén damaszkusz felé rájuk ugorván annak az embernek képében akiben a gonosz lélek vala és legyőzvén őket hatalmat vettem rajtuk annyira hogy mezítelenen és megsebesülve szaladának ki az ő házaikból hol nem volt egy ember akinek már a negyedik feleség szolgált mivel gyakran szokott özvegyülni egyszer a szomszéd hallja nagy nevetés van az embernél ami egyre inkább könyörgésbe és zokogásba vált a szomszéd belesett az ablakon a dunyhába pólyáit asszonynak csak a talpa volt ki azt csiklandozta az ember addig csiklandozta addig csiklandozta míg az asszony szíve meg nem szakadt hát így ölte meg az az ember mind a négy feleségét eledelük volt téj és hamu alatt sült török búzából való pogátsa a ki tehát hosszú életet akar élni tanúllyon ezeknek példájokkal szűkön és mértékletesen kenyérrel s téjjel és ennek fogyatkozásában vízzel élni este tűzijáték volt mi is ámulva bámultuk tátott szájába belepottyant egy szikrázó rakéta nyelt egyet a gyomrából halk sercegés hallatszott kék volt mondta amazok annakokáért eloszolván széjjeljártak hirdetve az igét osztott kiosztotta magát a lap jó mindenki veszít a játék neve osztán húzz még egy lapot ki tudja meddig húzhatod na kanyec nyevi- tyanúli nemzeti ételek italok nyereg alatt puhított jéghideg maszlag az igazi csak menj lebegj a menny magas mezőin át hol szállsz mutatva ott nem élnek istenek s te mély vizű tengerfenéknek zord ura ha elkaplak megmaszlag
