Irodalmi Szemle, 1987
1987/1 - ÉLŐ MÚLT - Fónod Zoltán: Adalékok Fábry Zoltán levelezéséhez I.
okozva ezzel azoknak az íróknak, akik a Horthy-rendszer üldöztetései közepette is a szocialista eszmék szolgálatába álltak. 1985-ben árnyaltan foglalkoztak ezzel fa Magyar Televízió képernyőjén is) azok a kortársak, akik József Attila munkásságára emlékeztek. Szenvedélyes érzelmek törnek elő abból a levélből, melyet harcostársának, Balogh Edgárnak írt. Az új folyóirat álmait dédelgető Fábry a rá jellemző érzékenységgel (és elfogultsággal) szól az Állásfoglalás körül kibontakozó problémákról, s vádjai között sértő kijelentésekre is ragadtatta magát. Köztudott egyébként, hogy barátsága Balogh Edgárral — a viták ellenére — mindvégig közvetlen, szívélyes és elvtársi volt. Balogh Edgár születésének hatvanadik évfordulóján „magyar jakobinusként” köszöntötte az egykori fegyvertársat, akinek életművét „az 1918 után kisebbségi létbe zuhant magyarság egyik legfontosabb pluszadekváciőjá”-nak nevezte. A Kovács Károllyal kapcsolatos kijelentéseihez megjegyzendő, hogy az érintettek között levélváltásra került sor. Kovács Károly 1935 júniusában levélben tájékoztatta Fábryt, hogy a Holnap néven tervezett lap kiadásának tervéről („egyelőre”) lemond (lásd: Fábry Zoltán levelezése, i. m. 603. l.J.Ezzel akarta lehetővé tenni az Állásfoglalás megjelenését. Néhány nappal később azonban Kovács Károly ígéretét visszavonta és ismételten a Holnap kiadása mellett (uo. 604. 1.) döntött. Ugyanakkor „anyagilag és szerkesztésileg megvalósíthatatlannak” ítélte Fábry tervét. Kovács Károly későbbi (1935. június 15-1) levele szerint „Nem a prioritás, hanem az eszme életrevalósága és a megvalósítására fordított lendület dönti el valamely kezdeményezés elhivatottságát és jogosultságát” (uo. 605. 1.). Ebben a levélben fejti ki a 96 oldalra tervezett (negyedévenként megjelenő) kommunista elméleti folyóirat megindításával kapcsolatos aggályait is. 1945 októberében Kovács Károly „a régi tisztelettel” meg az elmúlt évek során lelkében „megérlelődött új érzéssel”, az újra kezdhető közös harc reményével köszöntötte Fábryt. Kovács Károly ekkor a szovjet hadsereggel együtt harcoló csehszlovák hadtest tagjaként érkezett Csehszlovákiába. A felfokozott érzékenység jellemzi egyébként azt a Fábry-levelet is, melyet Moskó- nak (Moskovics Kálmánnak) írt. Fábry Zoltán levelezéséből kiderül, hogy az Állásfoglalás dédelgetett terve idején Barta Lajos a Világ megjelenését tervezte (i. m. 619. 1.). 1936 márciusában viszont Barta már azt javasolta Fábrynak, beszünteti a Világot, hogy meginduljon az Állásfpglalás. Sőt egy kompromisszumos javaslatot is tett: minden hő elsején a Világot, 15-én az Állásfoglalást kellene megjelentetni (uo. 625. 1.). Köztudott, hogy az Állásfoglalás megjelenésére nem került sor, a kommunista párt magyar nyelvű, népfrontos szellemben szerkesztett, magas színvonalú lapja, a Magyar Nap kiadása érett feladattá, s ennek munkatársa lett Fábry Zoltán is. A véleménykülönbségek egyébként az élet természetes jegyei közé számítódnak a hasonló gondolkodásúak és eszmeiségűek között is, így természetesnek kell tekintenünk azt is, hogy ezek időről időre a személyes érdekek és elfogultságok velejárói is lehetnek. Az Ottal kapcsolatos problémák vetődnek fel a Jőcsik Lajoshoz írt levélben, melynek egyes mozzanatai ma már jól ismertek. Figyelmet érdemelnek azonban azok a sorok, ahogy Fábry (szektás szemlélettől mentesen) a frakciómunka elemének tekintette a polgári sajtóban való publikálást. A frakciómunka mikéntjét illetően azonban már eltértek a vélemények, így Fábryé is. Az „árulás” és „elgyávulás” fogalmai osztályharcos álláspontból fogalmazódtak meg, s aligha vitatható, hogy a jószándékú túlzástól sem voltak mentesek. A „szent düh” diktálta a sorokat azokért, akiket küzdőtársként ismert, s akikről időnként úgy hiszi, hogy „frakciómunkájuk” gyengül. „Fábrynak ez az intranzignenciája már akkoriban is túlzásnak hatott” — írta erről az engesztelhetetlen magatartásról emlékiratában Kovács Endre [Korszakváltás, 89. 1.). A Fábry-életműhöz nélkülözhetetlen adalékokként tesszük közzé ezeket a leveleket. Nem az írói érzékenységet akarjuk vele dokumentálni (még kevésbé a volt kortársak megbecsülésre méltó munkáját sérteni), inkább a megközelítés árnyaltsága s a tényfeltárás objektivitása szempontjából látjuk ezek nélkülözhetetlen szerepét. Fonod Zoltán
