Irodalmi Szemle, 1987
1987/1 - ÉLŐ MÚLT - Fónod Zoltán: Adalékok Fábry Zoltán levelezéséhez I.
ADALÉKOK FÁBRY ZOLTÁN LEVELEZÉSÉHEZ I. Néhány új dokumentum a hagyatékból Fábry Zoltán munkásságának megítélése szempontjából pótolhatatlan szerepük van azoknak a leveleknek, melyek a hagyatékban találhatók, vagy amelyek az elmúlt években a kortársak közlése alapján megjelentek. Ezekkel együtt teljesedik ki az az életmű, mely példamutató erkölcsi realizmussal és eszmei hűséggel állt a húszas évek második felétől a szocialista eszmeiség mellé, harcos hittel vállalva később az antifasiszta harcot is. A korábban közzétett levelezésből (Fábry Zoltán válogatott levelezése 1916—1946J, mely 1978-ban jelent meg Csanda Sándor és Varga Béla összeállításában, kimaradtak azok a levelek, melyek Fábry frontélményeivel kapcsolatosak. „A Fábry-hagyatékban összesen 642 szüleihez írt háborús levelezőlap található — írják az összeállítók —, s ezekben szó van a fronton írt leveleiről, de azok közül még egyet sem találtunk.” (i. m. 14. 1.) A levelek láthatóan elkerülték az összeállítók figyelmét, azok ugyanis hiánytalanul ott vannak a hagyatékban, s ezek egyike-másika megítélésünk szerint közlésre érdemes. Elsősorban azért, hogy tudósítsanak bennünket arról, nem egy tudatosan vállalt, háborúért lelkesedő magatartás jellemző ezekre a nyiladozó évekre, mivel a „tiszti élet” helyenkénti fiatalos-fellengzős értelmezései mögül is kiviláglik a rákényszerített sors kikerülhetetlensége. És persze az a szándék, hogy a fiúi szeretet napi (tábori lap vagy levél) dokumentálása mellett megnyugtassa szeretteit, meggyőzze őket, nem is olyan veszélyes a háború, főleg ha a várva várt viszontlátás élteti a napokat. A levelek egyike-másika arról Is árulkodik, hogyan fejlődött, érett Fábry stílusa. Meggyőznek bennünket arról, hogy tulajdonképpen már expresszionista korszaka előtt megtalálhatók Fábrynál azok a „lírai elemek”, melyek a levelek hangulatát emelkedetté, élményt adókká teszik. Hozzájárul ezekhez a páratlan megfigyelőkészság is, mely majd a későbbi években bontakozik ki nála. Vallanak ezek a levelek arról is, hogy Fábry nemcsak a gimnázium falai között, hanem a futóárokban is mohó érdeklődéssel követi az irodalmat, a puskaropogás közepette is — tudatosan — készül jövőbeli életére, elhivatottságára. Választ adnak ezek a levelek arról is, hogy nemcsak az Oj Nemzedék, Pesti Hírlap, Színházi Élet felől érdeklődik, hanem a Nyugat is megjelenik érdeklődése horizontján. Ez választ adhat azoknak is, akik az utóbbi években már-már úgy vélték, Fábry csak a múltra emlékezés megszépítéseként említette írásaiban a Nyugatot, s így a korszerű magyar irodalommal való találkozást. S ez egyben választ adhat arra is, hogy műveltségét tekintve az alapozást elsődlegesen a magyar irodalmi hagyományok és a kortárs irodalom jelentette, s csak később kerül a német expresszionista irodalom vonzáskörébe. Eszmei fejlődésének megítélése szempontjából aligha érdektelen az a levél, melyet 1927 januárjában egykori menyasszonyának, Visky Macának írt. A levél választ ad arra is, hogy Fábry „emberirodalmának” krisztiánus jegyei helyett ezekben a hónapokban már az élet valóságának szociális jegyei kerülnek előtérbe. A nacionalizmus kérdésében is egyértelmű az állásfoglalása, amikor azt vallja, sorsa, élete a kisemmizetteké. Közzéteszünk néhány olyan levelet is, melyet kortársainak írt. A Peéry Rezsőnek írt levélben (1935. február) önkritikusan szólt azokról a hibákról, melyeket elkövetett, s „amelyekért nincs felmentés”. Az az — felszabadulás után megfogalmazott — álláspontja, miszerint kívülről sugallták neki az elfogult, szektás irodalmi szempontokat, korábban a Jócsik Lajosnak írt (1934) magánlevélben rögzítődött. A „moszkvai arisztokrácia” alatt a Nemzetközi Forradalmi írók magyar tagozatának képviselőit érti, akik a magyar irodalom programtervezetét megfogalmazták (1931), mérhetetlen kárt
