Irodalmi Szemle, 1987

1987/1 - ÉLŐ MÚLT - Fónod Zoltán: Megmozdult világban ... 1.

1923-ban a Prágai Magyar Hírlapban megjelent Egy régi sztrájkéra emléke10 című írásában, melyben nagy szeretettel ír dr. Götz István ásványtan-tanáráról, akit később az események „a katedrájáról lekergettek”, ám a tízéves találkozón diákjaival együtt belopózott a tanterembe, hogy a múltra emlékezzék azokkal, akiktől „lassan elfutott... a élet”.

Tanára (Pásztor Mihály) adja a kezébe az 1912-ben megindunlt Irodalomtörténet című folyóiratot. Így ismeri meg Balassa József, Beöthy Zsolt, Elek Oszkár, Horváth János, Lampérth Géza, Pais Dezső, Riedl Frigyes, Rubinyi Mózes. Tolnai Vilmos és mások nevét. Azokét, akik meghatározói voltak a korabeli irodalomtudományi törekvéseknek. Egy évtized kell azonban ahhoz, hogy olvasmányélményeit önmagában átrendezze, egy sajátos irodalmi kényszerhelyzetben (a húszas évek elején) kritikusan kjzel-tsen azokhoz a témákhoz, amelyek foglalkoztatják. Az 1922-es kassai előadása lAz irodalom életproblémái] a bizonysága annak, hogy az eltelt évek változtatták, alakították irodalomszemléletét. A népi-nemzeti irány törekvéseit az új magyar irodalmi fejlődés látószögéből vizsgálta. Középiskolai tanulmányai során elsősorban a készséget és a jártasságot, olvasottságot lehetett mindenekelőtt észrevenni.

A »NAGY KALAND«...

Nyolcadikos gimnazista, amikor váratlanul beleavatkozik az ő életébe is a háború. 1915 októberében besorozták „egyéves önkéntesnek”. Méltatói ezt a „kincstári” elnevezést szokták félreérteni, s úgy beszélnek Fábryról, mint aki a háború igézetében élt (mint idősebb kortársai közül sokan), s önként vállalta a frontszolgálat megpróbáltatásait. Erről szó sincs. A dualista rendszer háborús kalandja már ekkor előrevetítette árnyékát, ezért a hadvezetőség ahhoz a kétségbeesett lehetőséghez nyúlt, hogy gyermekembereket sorozott be katonának s vitt ágyútölteléknek, felkínálva a katonaéletek tízezreit a mindent felemésztő front mérhetetlen étvágyának. A K. und K. (Kaiserliche und Königliche — császári és királyi) hadsereg már a lengyelországi Przemyél várának védelménél (1914. szeptember—október és 1914. november—1915. március) elszenvedett veresége jelezte, szó sincs győzelmi menetről vagy „villámháborúról”, hanem az öldöklést, a poklok szenvedéseit kell a frontkatonáknak megélniük. Mintegy száz- húszezer hadifoglyot zsákmányolt itt a győztes orosz hadsereg, s a Monarchia kudarcán az sem segített, hogy később, a gorlicei áttörés idején (1915. június 3.) a német— osztrák—magyar hadsereg visszafoglalta a várost. A franciák heves ellenállása a német fronton, az orosz haderő támadása és az olaszok hadüzenete (1915. május 23.), valamint az Isonzo-csatákban és Doberdo véráztatta fennsíkjain a hegyi hadviselés szörnyűségeit átélve tapasztalhatták a magyar katonák, bogy véres, ostoba kalandba sodorták az országot a „sírjukban is megátkozott gazok”.

Fábryt a kassai 34-es gyalogezredhez hívták be, s első élményeit 1915. október 23-i levelében így írja le: „szeretnék már egyszer jól aludni, jól enni és jól mosakodni — civil módra ... Ez kéne nekem, vén katonának — istenem, már egyhetes katona vagyok, de hamar elmúlt ez a hét — de jó volna még civilnek lenni. No de azért, katonának se kutya dolga van — teljes lesz a jólét, ha készen lesz az extrám (kimenő ruha), akkor lagalább kimehetek vacsorázni rendesen”. A címe: F. Z. e. é. önkéntes 34. gy. e. III. Ersatz Comp. Kassa. A kassai alapkiképzést követően került Losoncra, tisztiiskolába. 1916. március 24-én, „egy csillaghullásos estén” írja Losoncról szüleinek: „Ezen levelem már nem Fábry Zoltán cs. és kir. Infanterista (gyalogos) írja, hanem a fent nevezett mint king. Freiw. Wirklicher Gefreiter (őrvezető). Röviden elő lettem léptetve. Mégpedig mint rangban 9-ik, vagyis 59 között én vagyok a 9-ik. Nem dicsekvés ez: tehát tény, mert rámfogták hogy gut geeignet [jó előmenetelű). Az első csillag tehát megvan. Adja Isten, hogy kövessse őt (ti. ezt a szép freiter-csillagot) a többi.”

A levelekből egyértelműen kivehető, mennyi a fiatalos lelkesedés és büszkeség, mely az előmenetelnek, a „freiter-csillagnak” szól, s mennyi a szüleinek szóló nyugtatás, biztatás, a „szép élet, jó élet” kilátásairól. Ha a losonci tisztiiskola befejezése után