Irodalmi Szemle, 1987

1987/1 - ÉLŐ MÚLT - Fónod Zoltán: Megmozdult világban ... 1.

először a néppel, az országgal, más környezettel, a világgal. „A köves Csucsomi utcán falusi szekér zörög. Ott, arrafelé megy valami, egy legény dalol. Aztán egyszerre ott vagyok közöttük. Mindig. Reggeltől másnap reggelig. Egymás mellett alszunk, egyikünk ébren van, még az álmot is lelessük egymás arcáról. Láthat, hallhat az ember, ha akar. Együtt — és meg kell hallanom a föld szavát. A fa] leheletét szívom be mélyre, egész mélyre, hogy mindig az enyém legyen, hogy a vérünk egy legyen.”6

A bányaváros és iskolaváros Rozsnyónak ez idő tájt nem volt internátusa, diákko- légiuma, ezért ki-ki ott kereste meg a fészkét, ahol lehetett. A Fábry-szülők nem az előkelő (földbirtokos, dzsentri vagy gazdag) polgárok csemetéi számára fenntartott tanári kamarába (így hívták a diákszállásokat) helyezték el gyermeküket, hanem Mács Miklós járásbírósági altiszt Drázus-parti diákkvártélyát vették igénybe. „A Mács- kamarának — Fábry szerint — híre volt, tekintélye, tradíciója.” Itt lakott a „világjáró magyar kommunista”, Szőke István is, aki később a Kanadai Magyar Munkás című hetilap főszerkesztője lett.7 Idős korában úgy emlékezik ezekre az évekre, mint aki már túl volt Vernén és Jókain s egy nyáron apja tanácsára, a német olvasás gyakorlására, Gerhart Hauptmann Hanneléjét, majd a Fuhrmann Henschelt kezdte olvasni, hogy a következő tanévben, Falvi- bécsi rozsnyói könyvesboltjában megvegye a Takácsokat. „A Magyar Könyvtárnak e kis füzete lett az egyik döntő, kristályosító csepp: e fogantatás nélkül talán sose értem volna el a szocializmus valóságához. És jöttek egymás után az utat mutató és néha utat rekesztő könyvek, a habzsolt betűsorok: vég nélkül, az egész világ.”8

A szorgalmas, tehetséges diákra jellemző, hogy szinte eszmélése első éveitől kezdve észrevehető nála egyfajta rátartiság, tudatos készülődés valamire, aminek körvonalai ekkor még nem bontakoztak ki. 1912. január 11-én „Isten segítségével” fog bele a napfló szerkesztésébe (!), melybe néhány nap múlva azt írja: „Hogy a történet tudásában jobban kiműveljem magam, feltettem, hogy ezentúl behatóbban foglalkozom vele.” Szülei megrendelik számára a Tolnai Világtörténelmet, s így a negyedikes gimnazista már annak örül, hogy mind a nyolc kötet meglesz neki.

Élményként említi, hogy az 1848-as forradalom évfordulóját, március 15-ét Rozsnyón is megünnepelték, s a gimnáziumi ünnepély után kivonultak a Kossuth-szoborhoz. Humorérzékére jellemzőn még azt is feljegyzi, hogy az ünnepi beszédet magyar szakos tanára így fejezte be: „Mutassuk meg hazaszeretetünket nemcsak szóval, de tettel is, hordjuk vissza a székeket”, mire a szegény első osztályosoknak el kellett cipelniük a székeket. Nagy élmény számára a húsvéti szünet is, amely két hétig tart, Sajócsegen szálltak át a mecenzéfi vonatra, s az állomáson már várta gimnazista fiát a Mama, „felültem a kocsira és indultam Stószra. Hej, amikor a házunkat megláttam. El lehet képzelni, milyen érzés fogta el szívemet!” 1915-ben leltárt vezet a családi levéltárról, majd a bejegyzés megszakad, ahogy írja: „A jegyzék folytatását 1915. október 15-én történt hadbavonulásom miatt befejezem, adja Isten, hogy csak ideiglenesen. Fábry Zoltán.” Még a mama és a nagymama nevenapjára küldött levelét is naplójegyzetben említi. (Anyai nagyanyjáról, özv. Jäger Mátyásné szül. Hammer Zsuzsannáról van szó, aki túlélte lányát, Fábry anyját.) Hagyatékában található gimnáziumi füzetei között megőrizte azt az (átmásolt) fogalmazást, melyet az 1914/15-ös tanévben Franciaország és Napóleon címmel írt. A magyar szakos tanár bejegyzése szerint: „Kitűnő elemző módszerrel s az anyag ügyes megválogatásával dolgozott. — P.” Stílusát is dicséri a tanár, s a dolgozat valóban gondos, szép munka. A renaissance mozgalom jelentősége című dolgozatát a tanár így értékeli: „Jó forrásának hatása a stílusán és a gondolatokban is kitetszik. —P.” A Társadalmi kötelességek a háború idején című dolgozatában a korabeli szólamok mellett felötlik a Zrínyi által megfogalmazott „Ne bántsd a magyart!” gondolata, mely később az antifasiszta írásokban fogalmazódik meg újra.

Gimnáziumi bizonyítványai tanúsága szerint a magyar, német, történelem, rajzoló geometria és ének tartozott a kedvenc tantárgyai közé. Érdemjegyei ezeknél a tantárgyaknál is változók, a német és az ének kivételével egyes-kettes osztályzatai vannak (németből csak az érettségin van kettese), mennyiségtanból viszont eluralkodó jegye a hármas. Latin nyelvből kettes, hármas, görögből hármas az osztályzata.9 Tanárai közül Szántó József igazgató, Adamis Gusztáv osztályfőnök, (1910-től igazgató] és Eisert Árpád osztályfőnök nevével találkozhatunk. Rozsnyói diákköri élményeit idézi