Irodalmi Szemle, 1987
1987/1 - ÉLŐ MÚLT - Fónod Zoltán: Megmozdult világban ... 1.
is. A híres Thälmann partizánegység tagjai között is felfedezi őket Fábry. Stősz nemcsak a régi Magyarország első késgyáraival dicsekedhet, hanem az első köztársaság is innen látta el hadseregét kardokkal és tőrökkel. „Másik nevezetessége: kétszáz méterrel magasabban fekvő klimatikus, szubalpin fürdője. Régebben inkább nyaralóhely volt, főleg alföldiek látogatták. A bácskaiak magukkal hozták hordókban a bort, este a fürdői záróra miatt lejöttek a községbe, és ott mulattak reggelig a nagyvendéglőben.”2 A Fábry-ősök az 1700-as években telepedtek Stőszra, ebbe a Bódva patak mentén épült községbe, melynek hársfasora — a stószi Unter den Linden — Fábry nagyapjának, Fábry Jánosnak az eszméje és műve volt. A Fábry-házat is ő építette 1867-ben, a kiegyezés évében. A gazdagon nősült nagyapa negyvennyolcas nemzetőrkapitány és evangélikus esperességi egyházfelügyelő volt. Haláláról (1899 októberében halt meg) még a Vasárnapi Újság is megemlékezett. Fábry János különböző üzleti vállalkozásokba bonyolódott, melyekbe belebukott.3 Megszerzett száz holdja négy gyermeke (Géza, József, János és Janka) között osztódott. A gyászjelentés ugyan földbirtokosnak mondja, száz hold földjével (ötven hektár, ezek nagy része erdő és rét) azonban inkább a nagygazda minősítésnek felelne meg, vállalkozásait tekintve pedig a Fábry által említett „elég gazdag polgár”. Apja, Fábry József gazdálkodó és kereskedő volt, a kereskedésen amolyan falusi vegyeskereskedés értendő. Egykori nyomtatvány szerint: „Fábry József Stoósz, Űri- és női-divat rőfös, rövid, szövött norinbergi és játékáru-raktár. Kész úri és gyermeköltönyök, bécsi ingek, női- és gyermekcipő-raktár, fűszer, üveg- és porcellán kereskedése” megjelölés határolta körül az üzleti vállalkozást. (A Fábry portának ezt a felét később eladták.) Apja úgy élt Fábry Zoltán emlékezetében, mint szivarozó, csibukozó, „állandóan olvasó ember”.4 Érdeklődési ikörére jellemző, hogy olyan lapot is járatott, mint a Színészeti Közlöny, s a két kormányellenes negyvennyolcas (evangélikus és katolikus) pappal cserélgették a lapokat, újságokat, köztük a szatirikushumoros lapot, a Mátyás diákot is. Harmonikus, meghitt kapcsolat alakult ki apja és fia között, későbbi — frontról küldött — leveleiből is erre lehet következtetni. Fábry József 1919 januárjában halt meg. Az édesanya, Jäger Zsuzsanna, a tímárlány — ahogy Fábry írta — „ez a szent, csak nekünk és miattunk élt asszony” az „idegen” elem (a „mánta”) a családban. Hosszú, kínos szenvedés után 54 éves korában (1925-ben) halt meg. „Légy áldva utolsó óránkig: emléked a mi drága életünk állandó melegsége” — olvassuk a gyászjelentésben. (A Fábry-szülők sírja mindmáig jeltelen a stószi temetőben.) Két gyermekük közül Olga (Fábry vak nővére) 1931-ben halt meg. Családi körülményeit tekintve Fábry viszonylag jómódú családban nevelkedett, a könyv, a kultúra vonzáskörében. A negyvennyolcas eszmék örökségét őrzi a család, ahol a nagyapa még atillában járt és a nyolcéves unoka a Nemzeti dalt szavalta. A millenniumi évek, majd a háború kitörését követő esztendők ködös, nacionalista jelszavaival elsősorban az iskolában ismerkedett meg, olvasmányélményei révén azonban később is találkozott velük. Útban az olasz frontra emlékezett arra, hogy hétéves korában járt először Bécsben. Szülei — a tehetségesnek ígérkező gyermek számára — a legkézenfekvőbb megoldást választották, a közeli rozsnyói Evangélikus Főgimnáziumba íratták. A városban egykor Petőfi is megfordult, ő írta róla, hogy „Rozsnyó völgyben fekszik, magas meredek hegyek között, mint az alamizsnakrajcár a koldus kalapjában”. A lokálpatrióták szerint a hol Sajó-parti, hol Crázus-parti Athénnak nevezett város kulturális gócnak számított, melynek két főgimnáziuma volt, a premontrei rendi katolikus és az evangélikus gimnázium, valamint két leánypolgárija, bányászati iskolája és katolikus papneveldéje, szemináriuma is. Fábry 1908-tól 1915-ig volt az iskola növendéke, s az alma materről a későbbi években is szeretettel, ragaszkodással emlékezett meg. Az evangélikus gimnáziumban Halász Miklós visszaemlékezése szerint olvasóköri tevékenység is folyt, ezt azonban kevesen látogatták, mivel „játszási idő alatt”, tehát délután öt óra után tartotta összejöveteleit. A kevesek között azonban ott volt Fábry Zoltán.5 „Rozsnyói diákévek. Könyvek, ismeretlen világ, mindennap új és új felfedezés. A legnagyobb élmény: Dorian Gray. Már Nietzschénél tartok, de Aranytól osak a Toldit ismerem. Közvetlen tapasztalatom a magyarságról, a népről? Országos vásáron egy- egy diákcsínyböl kipattant cifra káromkodás.” A kis bányaváros szülötte itt találkozik