Irodalmi Szemle, 1987
1987/6 - Rácz Olivér: Gulliver utolsó utazása
RÁCZ OLIVÉR GULLIVER UTOLSÓ UTAZÁSA Valahányszor a tükröd elé állsz, hogy elgyönyörködj a tulajdon becses, hódító és szépséges ábrázatodban, soha se felejts el egy lehetőleg erősen nagyító lencsét tartani a képed és a tükörképed közé. így jóval megbíízhatóbb képet nyerhetsz ünmagadró!. (Putíingfejü Wilson kiadatlan naptárából.) G ulliver akkor már a nem tudom, hányadik utazásánál és az isten tudja, hányadik hajótörésénél tartott. Nem jegyezte fel az összes utazásait. Nem volt rá elegendő ideje: hol a tengeren hánykolódott, hol a lehető legkülönösebb országokba vetődött, ahol aztán rútul cicázgattak vele. Csuda balszerencsés flótás volt: mindig olyan teknőre, dereglyére, tutajra, dzsunkára, óceánjáróra, fregattra szállt, amelyet egy lelkiismeretes hajózási vállalkozónak már régen ki kellett volna selejteztetnie vagy szárazdokkba vontatnia. Másrészt azonban oltári szerencsés tag volt, hogy a sorozatos hajótörésekből mindig és kizárólag csakis egyedül ő vergődött partra.) Ezúttal is. A part, ahova a hullámok kivetették — evezője természetesen már nem volt egy szál sem, de ezeket az apró részleteket, a vad szirteket, örvényeket, az ólálkodó cápákat, fúvó bálnákat, parti zátonyokat, hullámtöréseket és egyebeket most mellőzzük: ezeket a kedves olvasó már mind ismeri Gulliver előbbi utazásaiból —, a part tehát egy teljesen szabályos, fövenyes, itt-ott aranyló homokkal, másutt viszont zavaros tengeri hordalékkal, üres kagylóhéjakkal borított, távolabb sudár pálmafáktól (meg egyéb fáktól is!) zöldellő, egészen közönséges tengerpart volt. De nem úgy ám a pálmafák (és egyéb fák!) felől futva közelgő élőlények! Gulliver egyelőre nem sokat törődött az élőlényekkel. Kikecmergett rozoga ladikjából, sietve rendbeszedte az öltözékét — cipője, kalapja már régen nem volt: ezeket akkor hajigálta el, amikor a süllyedő hajó utolsó, a hullámokon ringatózó, felfordult mentőcsónakját elcsípni igyekezvén, a tengerbe vetette magát. De a haját, szakállát gondosan átgereblyézte a tíz körmével, a térdig felgyűrt nadrágszárát lebocsátotta, az ujjasát lesimította, a feltűrt inge ujját legöngyölgette, begombolta. (Az egyik kézelőgombja hiányzott; ezt nyilván akkor veszíthette el, amikor az izé hosszúsági fok 42 perccel és 12 másodperccel, valamint a hogyishívják szélességi fok 36 perccel
