Irodalmi Szemle, 1987
1987/6 - Kulcsár Ferenc: Bizarr beszéd testünk metaforáiról
bicegek tépelődni, vonszolom magam lőni és fejlődni, mert hiszem, míg testem kínjait viszem: halott lábam virágot lép, élő lábam világot lép ... 3 Kegyelemből én ezeket írhattam. Testem világát: világ testét — fájdalmait el nem hallgathattam. S bár fejünk fölött az ég nem tagadhatatlan: én ellenkeztem — s meg mégsem tagadtam ... Mert az egek örvényében láttam én a napot: egyszerre a baljós és fényes holnapot; madarakat láttam ott, szépeket, elzúgó ezüst gépeket, szürkén húszó, szétomló csíkokat, hívogató holdat, boldog csillagokat, láttam az égen a szivárvány színeit, az északi fényt s a délibáb híveit, s most elétek állok a Guttenberg-galaxis sívó homokjába, és kiabálok: fákat, fákat ültessetek, mert boldog, ki fákat ültet, mert isten, ki embert szülhet! 1984
