Irodalmi Szemle, 1987

1987/5 - ÉLŐ MÚLT - Pukkai László: „A legszebb május elseje” 1.

1920. szeptember 27-én kelt 9268/1.-1920 számú rendeletében a községi képviselőtestület tagjaiként a következőket hagyta jóvá: a szociáldemokrata pártból 18 rendes és 6 póttagot (Kajos Zsigmond, Müller Béla, Ka jós Sándor, Major István, Varga Sándor, id. Virágh János, Papp Kálmán, Zsalkovics Sándor, Varga József, ifj. Kajos József, ifj. Pleva Károly, Sárkány József, Pintér Zsigmond, Horváth János, Takács Géza, Mézes Károly, ifj. Virágh Lajos és Sárközi István; Almási István, Varga Zsigmond, Pajor István, Bondor Sándor, Takács Dezső és Petes Imre), a magyar kisgazdapártból 8 rendes és 3 póttagot (Pancza Gáspár, Szabó Lajos, Seres Lajos, ifj. Szabó Sándor, Czanik Dezső, Pancza Lajos, Kajos Károly és Pintér István; Patócs Kálmán, Szabó Sándor és Dóra Lajos) és a keresztényszocialista pártból 2 rendes és 1 póttagot [Bihercz János, Szomolay Gáspár és Varga József).

Csak feltevéseink lehetnek arról, hogy a főispán 1920. december 21-én kelt 16 792/920 I. számú rendeletével a szociáldemokrata képviselők közül miért csak Kajos Zsigmondot hagyta meg mandátumában, s a visszahívottak helyett miért a kivetkezőket nevezte ki a képviselőtestület tagjaivá: Vígh Sándort, Borma Lajost, Alföldy Ferencet, Dóra Zsigmondot, Varjú Jánost, Iván Jánost, Hálák Józsefet, Horváth Istvánt, Virágh Józsefet, Puskás Dezsőt, Kajos Józsefet, Petes Gábort, Dóra Ferencet, Szomolay Ferencet és Takács Sándort.

Biztos, hogy a főispán nem volt szociáldemokrata, de éppen az újonnan kinevezettekkel találkozhatunk később a bérharcok, sztrájkok szervezésénél, s közülük kerültek ki a kommunista párt alapító tagjai.

1920 decemberére befejeződtek a marxista baloldal előkészületi akciói a kommunisták pártjának megalapítására.

1921. január 16-án a Szlovákia összes nemzetét és nemzetiségét képviselő 300 küldött részvételével megkezdődött a fenyőházi kongresszus. A visszaemlékezések szerint az alsószeli baloldalt Vígh Sándor és Takács Dezső képviselték. Azért írjuk, hogy a visszaemlékezések szerint, mert nevükkel nem találkozunk a Liptovsky Mikulás-i rendőr- parancsnoknak sem a prágai belügyminisztériumba, sem a bratislavai tartományi hivatalba küldött jelentésében. Jozef Húsár szlovák történész szerint azért nem tudjuk a küldöttek nevét és számát pontosan kimutatni, mert a magyarországi szociáldemokrata szokások szerint a kongresszus küldöttei nem írtak alá jelenléti ívet, sőt az újságok sem hozták le a megjelentek számát, csak azoknak a küldötteknek a nevét jegyezték meg, akik felszólaltak a kongresszusi vitában vagy a párt tisztségviselői lettek. Lehetetlenné teszi a teljes névsor megállapítását Skycák Adalbert kongresszust feloszlató rendelete is. A küldöttek névsorát csak a helyi vagy körzeti csendőri jelentések alapján tudnánk összeállítani. A csendőrök ugyanis parancsot kaptak arra, hogy állapítsák meg, kik voltak a körzetükből Lubochnán. Ezek az adatok nem állnak a rendelkezésünkre, a községi elöljáróság jegyzőkönyve pedig nem foglalkozik az üggyel.

A községi jegyzőkönyv 1/1921 kgy 1921. január 1-jén kelt határozataiból kihámozhatjuk az akkori elöljáróság összetételét: a bíró Kajos Zsigmond, a törvénybíró Takács Sándor, sőt a négy esküdt közül kettő, Virágh János és Bondor Sándor is a szociáldemokrata párt tagja volt. A gazdapártot Kajos Károly pénztáros és Szabó Sándor, valamint Petes Dezső esküdtek képviselték.

„Minden nagy reményünk szertefoszlott 1919 augusztusában. Tudod, az úgy volt, hogy először végigjártuk a háborút. Voltam én Oroszországban, Lengyelországban meg az olasz fronton is — mesélte Pukkai Férne, munkában megöregedett, kérges kezű parasztember. — Sok néppel, sok nézettel találkoztunk. Először azt hittük, hogy a szociáldemokraták a mi embereink, de az első srapnel után tudtuk: ez csak annyiban a mi háborúnk, hogy mi lettünk az elsők — a hősi halottak között. Igyekeztem is én ezután ellógni, ahonnan lehetett.

Különösen 1917 őszétől — Lenin forradalmától — nem találtuk helyünket. Hallottuk, hogy az oroszok békét hirdetnek, meg földet osztanak a kisemmizett parasztságnak, s hogy a kormányban a munkások meg a parasztok vannak. Tetszett a dolog, de még eligazodni az események között nem nagyon tudtunk.

Betegszabadságról visszatért társaink egyre aggasztóbb híreket hoztak a hátországból: nincs mit enni otíhon sem, éheznek a gyerekek, az asszonyok már nem soká bírják