Irodalmi Szemle, 1987
1987/5 - ÉLŐ MÚLT - Pukkai László: „A legszebb május elseje” 1.
a rettentő munkát. Egyszóval kiábrándultunk a más háborújából, megelégeltük az emberölést. Azután szétesett a monarcia, s Kun Béla lett a király. Mert mi csak úgy mondtuk, hogy a vörös király: a munkások és a parasztok királya. Sajnos, ahogyan már az elején is említettem, nem kaphattunk segítséget a szovjetektől, itthon meg mindenki ellenünk volt, így aztán továbbra is kénytelenek voltunk — bár tudtuk, hogy ez már nem soká tart — elszenvedni az urak hatalmát.” A galántai járásban nagyon erős volt a marxista baloldal. Tornóc, Báb, Sók, Szelőce, Buffa, Barakony is csatlakozott a fenyőházi kongresszus határozataihoz. A mozgalom legerősebb központjai Alsó- és Felsőszeli, Kosút, Nagyfödémes, Diószeg és Galánta voltak.14 „Elégedetlenkedtünk, megvitattuk gondjainkat, bajainkat, kerestük a kiutat. Először létrehoztuk a szociáldemokrata pártot Alsószeliben úgy ötszáz taggal. Azt hiszem, hogy a járás egyik legerősebb szervezete lettünk. 1920 őszén már nálunk is megtörtént a balra tolódás, de a generális sztrájkot mégsem nyertük meg.” A háború utáni utolsó forradalmi hullám jelentős eseménye az 1921. április 15-én kirobbantott általános sztrájk volt, amelyet a Föld- és Erdőmunkások Szlovákiai Szervezete irányított.15 A sztrájkoló mezőgazdasági munkások a kollektív munkaszerződések megtartásáért, a jobb munkafeltételek biztosításáért szálltak harcba. Az általános sztrájk első napján jelentették, hogy az a galántai járás minden nagybirtokára, gazdaságára kiterjedt. Felsőszeli és környéke bérmunkásmozgalmát a Mezőgazdasági Munkások Szövetsége járási titkára, Kovács Antal irányította. Alsószeli környékén Hegedűs Gáspár volt a vezető. Több mint 850 agrárproletár sztrájkolt a két faluban. A járás területén már az első napon 3538 bérmunkás lépett sztrájkba. Az időközben hanyatlani kezdő sztrájk április 23-án újra megerősödött. Ezen a napon az etetők, a kocsisok és a béresek beszüntették az etetést és a tehenek fejesét. Az ellenállást megtorlandó még ezen a napon letartóztatták a felső- és alsószeliek hat bizalmiját, Bodor Istvánt, Kajos Sándort, Pukkai Ferencet, Varjú Sándort, Virágh Kálmánt és Kozák Józsefet. A nagyarányú letartóztatások következtében egy-két nagybirtokon ugyan felvették a béresek a munkát, de április 24-én Nagyfödémesre, Diószegre, Galántára, Felső- és Alsószelibe katonai erősítést kértek a munkáltatók és a hivatalok.16 Pukkai Ferenc: „Januárban — ez már 1921-ben volt — már okosabbak lettünk. Vígh Sándor meg Takács Dezső visszajöttek Fenyőházáről, s elmondták tapasztalataikat meg azt, hogy megalakult a kommunista párt. Ez a tudat mindnyájunknak új erőt adott. Mi is megalakítottuk a faluban, s tavasszal már szerveztük is a nagy mezőgazdasági sztrájkot. Ketten voltunk a bizalmiak a Seszták Lőrinccel. Hogy milyen funkció volt ez? Kinn laktunk Szigeten a majorban. A sztrájkbizottság meg benn a faluban — Alsószeliben — volt. Ezekkel kellett tartani az összeköttetést, mert az utasítások onnan jöttek. Nagy sztrájk volt az tavasszal. Még az etetők is leálltak. Bizony kapkodtak is az intézők, futkostak összevissza, mert nagy ritka dolog volt, amikor a mezőgazdasági állatok is gazdátlanok voltak. Sem etetni, sem fejni! A Szóld úr is csak lótott-futott. Kihívatta a csendőröket Körtvélyesre, a szomszéd majorba, amely szintén a mi hatáskörünkbe tartozott. Körtvélyesen volt az intéző irodája. Vagy háromszor üzentek értünk, menjünk be, mert beszélni akarnak velünk, jelentkezzünk mind a ketten az intéző irodájában. Estére aztán befutottak értünk a csendőrök. Elszökhettünk volna, de tudtuk, semmi értelme: a családnak esik bántódása, elhurcolták volna asszonyainkat. Megbilincseltek bennünket, s vittek a Járási Hivatalba Galátára. Egy éjszaka élveztük a vendégszeretetüket, majd megbilincselve, vonaton vittek bennünket Pozsonyba, ahol kilenc napig voltunk bezárva. Csak azért, mert jobban szerettünk volna élni, nagyobb darab kenyeret akartunk gyermekeinknek, mindnyájunknak emberségesebb életmódot.” A galántai járásban az általános sztrájk végül is győzelemmel végződött. A munkaadók kénytelenek voltak aláírni a kollektív munkaszerződéseket, s a napi munkaidőt 10 órára csökkenteni. A letartóztatott vörös bizalmiak és Kovács Antal titkár perét a győzelem ellenére lefolytatták. A letartóztatottakat először Galántán, majd Bratisla-
