Irodalmi Szemle, 1987

1987/1 - Zs. Nagy Lajos: A fák alatt; Kevés már a fény

ZS. NAGY LAJOS

a fák

a

latt

Egyszer majd vakonddá változom, és férgek közé kaparom magam, mert körülöttem kevés már a fény, s a nyirkos szé'ben elhull a hajam.

A virágtalan gyökerek között csak ámuldozó kavicsok hada sikoltozza, hogy mi bajom lehet, hogy mit akarok, mért jöttem haza.

(Virágtalan, madártalan, telen-talan, telen-talan, ez a világ világ-talan.

Mely ágára kössem magam?)