Irodalmi Szemle, 1987
1987/1 - Zs. Nagy Lajos: A fák alatt; Kevés már a fény
kevés már fi) f ény öregember ül a pádon egyedül ül a nemtudommilyen parkban a nemtudommilyen fák alatt habzik a szája mért habzik a szájad öregember a nemtudommilyen fák alatt miért vicsorogsz a világra öregember miért bandzsítasz miért fordítod ki a szemed miért nézel a szemed fehérjével a madarakra a nemtudommilyen fákon ül a pádon az öregember a habzó szájával fogom a pulzusát gyorsan is ver meg lassan is mesterségesen kellene őt lihegtetni szájból szájba de ez csúnya ö- regember és habzik is a szája ne haboztasd a szájadat öregember ne forgasd ki a szemedet de ő csak tovább haboztatja a száját fordítgatja ki a szemét pedig már a madarak is elrepültek ijedtükben talán puskacsőnek nézték az öregember kiforgatott szemét így én nem tudok műlégzést alkalmazni öregember mások se tudnak akik körülállnak hű pedig már milyen sokan vagyunk körülötted te öregember jaj mit csinálsz te öreg megállítod a pulzusodat vagy mi jaj mit csinálhat a mentőorvos már egy félórája várunk rá vagy százan mit csinál a rohadt száz méternyire innen a kórházban jaj de jó istenkém már itt van az orvos a szőke mézszínű hajával hozza már az oxigént ne félj öregember de jaj már nem habzik a szájad már nem keresed a madarakat a kiforgatott szemeiddel már nem is haragszol erre a világra jaj mit csináltál te bolond öregember miért állítottad el a szívverésemet?
