Irodalmi Szemle, 1987
1987/4 - HOLNAP - Hajdú István: Az előadó
zártnak száraznak hatott lehet hogy a program volt gyenge még nem vagyunk teljesen érettek a monotonizálásra kinek is kell ez nem érti senki a proli nem tudja befogadni mint verset hanem mint nótát amelyet a kocsmában lehet énekelni az Akácos úttal nincs benne érzés melldöngető haza- fiság az entellektiiel elolvassa a verset de nem tudja minősíteni sokat olvas hogy jártasnak hasson információgörcsöket kap sokáig rángatózik tőlük a jó vagy rossz kiválasztását a véletlenre és a reá gyakorolt összhatásra bízza a magasabb fokú összetettebb intellektus befolyásolhatatlan neki saját magasabb formájú alkotó szelleme van a kényszerhatásokat tükörként veri visz- sza kissé nihilista de akkor fennáll a kérdés kinek írtok senki nem olvas senkire semmilyen hatást nem gyakorol önmagatoknak de minek az egész új formák képvers pop-art akcióművészet happening sokaknak érthetetlen és csak valami emóciókat vált ki kezdenek misztifikálni és megvádolnak mint Fellinit bélyeg ez nem művészet de ki mondta hogy az Panta rhei mindig ugyanabba a folyóba nem lépsz mindig ugyanabba a folyóba lépsz sosem lépsz folyóba olyan vagyok mint egy indiai kereplő körbe és körbe körbe körbe körbe körbe ó error már önmagamat ismétlem tisztára összezavartok levette szemüvegét megtörölte izzadt mint a kacsa körülötte semmitmondó tekintetek cigarettázó szájak itt ott gesztikuláló kezek a fájdalmas határozatlanság maga belesurrant a félelem amikor mi kezdtük mi voltunk a 7-ek 8-ak 10-ek 18-ak csoportja vagy mi mindenki függetlenül dolgozott de azért egymás dolgait elolvastuk a jövő generáció semmit sem tud rólunk bár beleraktak egy irodalommal és idővel határolt térbe ott lebegünk mint valami óriási színes sárkány láthatatlan pórázzal a Földhöz kötve ezzel nem akarok generációs problémákat felvetni idővel elszigetelődnek a kapcsolatok tengeralattjáró-betegség tombol közöttünk és új klikkek alakulnak ki az irodalomban de általában a művészetekben is kemény ordas harcot víva egymás közt mint a szicíliai maffia csak itt nem kábítószerrel szesszel és kurvákkal üzletelnek hanem az egyén logikai értékeivel pszicho- árujával félve a mennyben uralkodó Kápótól ki a Kápó megszeppent abbahagyta túl messzire merészkedtem riadtan körülnézett körülötte semmitmondó tekintetek cigarettázó szájak itt ott gesztikuláló kezek a fájdalmas határozatlanság maga bizonytalanná vált és szörnyen félt dialógussá vált ti ti ti ti tá tá ti ti ti tá ti tá ti ti tá ti ti tá ti tá ti ti ti tá tá rendezem gondolta beszélőkészségem van és ahogy ezeket itt elnézem nem fognak sem kérdezni sem vitázni a jó húrt kell megpendíteni folytonosság öntudat nemzeti öntudat kisebbségi öntudat hovatartozás kiheztartozás helyzetünk Európában helyzetünk a világban irodalmunk tegnap és ma ezeket a nótákat kell húznom gyerekek csináltatok egy nagyon merész dolgot igen kell ez kell az ilyen a magam részéről teljes mértékben támogatom olvastam egypár verset jók tiszta szabad vers hát mi van itt már senki sem tud jambusokat faragni lásd a klasszikusokat hurrá éljenek a klasszikusok azokkal a dobozolt formáikkal újat progresszívat mi is próbáltunk számítógéppel verset írni nem hatott valami progresszívnak
