Irodalmi Szemle, 1987
1987/1 - LÁTÓHATÁR - Josef Hanzlík: Nobel-díj 1985
Ö géniuszok hegedűitekkel a költészettel mily gyöngéd közelségbe kerültök mily közeire az álmokhoz s a metaforákhoz mily közel a pszichotikus ködhöz mégis mennyire távolodtok tőlünk a Rajna habzó hullámain a titokzatos sellő Lorelei nyomán Mi csupán hallgatózunk hogy a műszerek fémjéből s műanyagából nem csobban-e át a szó mint lobbanás a fuldokló emberi szívbe De más kitüntetettek arca is csupa mosoly — a dallasi Texas Egyetem professzorai Joseph L. Goldstein és Michael S. Brown hiszik hogy megmenthetik a mi szívünket s a magukét a hiperholeszterolémiával megszentelt mágiájuk nemcsak hogy nehezen kimondható hanem ugyanakkor nekünk embereknek is érthető majdnem annyira mint kézírása az őszi viharnak Ö igen ők mosolyognak távol tőlünk és közel hozzánk mosolyognak jajongó félelemmel telten a könnyen sebezhető szánalmas emberi szív iránt ők mindannyian mosolyognak félelemmel telten éretlen bolygónk szíve és agya tüdeje és mája iránt mosolyognak a rettenet láthatatlan éles élein át mint ő aki egyetemi fokozat nélkül aláírta utolsó egzakt jelentését a januári Prágában: Jaroslav Seifert Ó igen térjünk vissza a szívhez amelyet a fenyegető miokarditisz néven ismernek ma a költők is mert éppen két kardiológus az amerikai Bemard Lown professzor s a szovjet Jevgenyij Csazov akadémikus vették át legutóbb a béke Nobel-díjat Az orvosok
