Irodalmi Szemle, 1987

1987/4 - ÉLŐ MÚLT - Kövesdi János: Bartók és Pozsony

bér 15-én írja: „Kedves Sanyim, ... Lehet, hogy november 8-án Prágában játszom Ta- licchal, visszajövet szeretnék Pozsonyban kiszállni néhány órára Matica-íigyek elintézésére. Ha addigra átnézted a kvintettet, magammal vihetném, hogy ne kelljen a feladással bajlódnod. Sokszor üdvözöl Béla.” Ez a levél egyben azt is dokumentálja, hogy szakmai dolgokban is együttműködtek továbbra is. Nagyon érdekes levelet Irt az apámnak 1935. július 8-i keltezéssel, mely nemcsak apám iránti aggódó gyengédségét tükrözi, hanem kissé felidézi diákköri filozofálgatásaikat is: „Kedves Sanyi, nagyon megijesztettél Pestre írt leveleddel, annyira, hogy már-már Grétinek akartam írni Pozsonyba, és tőle megkérdezni, mi is van veled! Annál jobban megörültem ma kapott lapodnak és a hírnek, hogy már jobban érzed magad. .. . Azon elmélkedem, mi az, ami az embert annyira kifárasztja és letöri. Saját magamnál azt látom, hogy nem a normális (igazi) munka, legyen az akár tanítás, akár zeneírás vagy zenetanulmányozás, akármilyen mennyiségben is, az, ami az embert elgyötri, hanem az Ügyek intézése. Levelekre válaszolni, dátumokat észben tartani, dátumokra elkészülni és száz hasonló és tulajdonképpen meddő dologgal törődni, ez a legborzalmasabb »munka« a világon. És az a baj, hogy csak egy részét ezeknek végezheti más helyettünk — feltéve ha van ki —, tekintélyes részét azonban csak mi saját magunk végezhetjük. — Valahogyan az a gyanúm, hogy neked is ezek ártottak meg; hogy annak az »ésatöbbi«-nek nagy része ilyen természetű dolog.” Bartók rendkívül igényes, szigorú, szinte maximalista volt, főleg ami a zenei interpretálást illeti, ide értve a saját műveinek előadását is. Ez általában is vonatkoztatható rá. De ha igazi értéket látott valahol, vagy mondjuk magas művészi színvonalon interpretálták a műveit, annak nagyon tudott örülni. Ha valamilyen rendkívüli élményben volt része, akkor arról tudósította apámat, bármely pontján is tartózkodott a világnak. 1937 februárjában így ír apámnak Bruxelles-ből: „Itt ma nagy rádiókoncerten vettem részt: annyi mindent játszottak tőlem, mint még eddig sehol sem: 1.) Tánc szuite, 2.) 2. zongorakoncert, 3.) »Falun« (pótnépdalok kamara- zenekarral), 4.) 2. rapszódia (hegedű + zenekar), 5.) Mandarinszuite. Az volt a legnagyobb meglepetés számomra, hogy egészen elsőrangú zenekart találtam itt, nagyon jó karmesterrel. A zenekar olyan bámulatosan jól játszik lapról, hogy ilyet csak a londoni B. B. C.-nél tapasztaltam. A zenekar teljesítőképessége már abból is látszik, hogy ehhez a másfél órányi zenéhez (és részben nagyon nehéz dolgokhoz) mindössze tíz órányi próbaidő állt rendelkezésükre és mégis majdnem egészen jól ment minden. A Falun-t tulajdonképpen még sohsem hallottam: szinte megrémültem, milyen rettenetesen nehéz ez zenekar számára éppúgy, mint helyenként a kórus számára. Soha többet ilyen nehezet nem írok ensemble számára!”

— És megtudhatom, miféle füzet az, melyben az idézett leveleket fellapozta?

— Ezt a ragasztott kis füzetet a Szlovák Nemzeti Múzeum adta ki 1971-ben a Musico- logica című sorozatában, német nyelven, Vladimír Cízik válogatásában és szerkesztésében. A címe: Bartóks Briefe in die Slowakei. Mindössze ötszáz példányban jelent meg, belső használatra. Csupán azok a levelek szerepelnek benne magyar nyelven, amelyek nem jelentek meg az Akadémia által Pesten kiadott Bartók-levelezésben.

— Hogyan ítélte meg az Albrecht család Bartók politikai nézeteit és magatartását? Az Ön nézete szerint például politizált-e Bartók?

— Politikával Bartók nem foglalkozott, az közismert. De tisztában volt mindenkor a politikai helyzettel, és tudta, milyen magatartást kell tanúsítania, hol a helye. Azzal, hogy ő a háború kitörésekor Amerikába emigrált, voltaképpen politizált, állást foglalt politikailag. Ezzel kapcsolatosan is mutathatok egy levelet, mely az imént leírt füzetben sem jelent meg. 1938. április 2-án kelt Pesten; elég hosszú levél, csak az idevágó' részeit olvasom most fel: „Édes Sanyim! (...) A közelmúlt politikai eseményei válságos helyzetbe fognak engem rövidesen hozni: műveim jelentékeny része rablóbandák kezébe került, ugyanúgy az összes előadási díjak kezelése. Ha nem sikerül valahogyan karmaik közül kiszabadulnom, akkor nem jó világ következik számomra. Éppen ezért (kampós) keresztet kell vetnem a Maticánál levő kéziratra, és veszni hagyni ott, ahol van — mert nem lesz pénzem sem kiváltásra, sem újraíratásra. (...) Eltekintve a fent leírt személyes károktól, általános emberi szempontból is úgy hatottak rám (és a jobb érzésű emberekre) azok az események, mint pusztító földindulás. Legnagyobb baj, hogy nálunk