Irodalmi Szemle, 1987

1987/4 - ÉLŐ MÚLT - Kövesdi János: Bartók és Pozsony

— Kiinda azt is írja könyvében, hogy Albrecht a humoreszkjeiben közelítette meg leginkább Bartókot, például a Zongoraszvitben, az 1949-ből való Humoreszkben, a Scher- zóban, a Tizenkét apróbb kompozíció zongorára c. darabokban és így tovább. Mennyiben ért egyet e megállapítással?

— Nagyon jó és találó megállapításnak tartom.

— Nem akarnám a műelemzés felé terelni a beszélgetést, ez a zenei szakemberek dolga, inkább térjünk vissza Bartók és az Albrecht család kapcsolatához. Mit tudna elmondani még adalékként Bartók életrajzából, ami netán hiányzik a monográfiákból?

— Nem tudom, mennyiben számít majd érdekességnek vagy kuriózumnak, de elmondhatom, hogy az édesapám Hajó utcai lakásában volt egy kis cselédszoba, és Bartók, amikor hazalátogatott Pestről, mindig ott hált. Ez már végzésük után, felnőtt korukban történt. A családnak szemet szúrt, hogy Bartók két alkalommal, amikor Pozsonyban járt, nem aludt édesapámnál. Hamar rájöttek, hogy miért. Ugyanis édesapám előbb udvarolt Zigler Mártának, Bartók első feleségének, mint Bartók; s amikor Bartók elvált tőle, ezt igen restellte apám előtt, mármint azt, hogy elcsábította tőle Zigler Mártát. Amolyan becstelenségfélének tartotta ezt a dolgot, felelősséget érzett Mártáért apám előtt, ezért volt neki kellemetlen. De amikor látta, hogy apám nem neheztel, ő sem csinált belőle többet becsületbeli kérdést. Természetesen ez az eset egyáltalán nem rontotta meg a kapcsolatukat. A barátságukat illetően még megjegyezném: az igazán értékes kapcsolat akkor kezdődött, amikor már mindketten kész művészek voltak. Az, hogy apám a Zeneakadémia elvégzése után hazatért Pozsonyba, nem okozott a barátságukban semmilyen törést. Nagyon intenzív korrespondencia indult meg köztük, ami körülbelül vagy hatvan levélből áll, s amikor Bartók Pozsonyba jött, sohasem kerülte el a házunkat, mindig úgy jött hozzánk, mint haza. Kapcsolatuknak fontos részét jelentette egy sor gyakorlati elintéznivaló, amire mindig édesapámat kérte fel, például írt egy levelezőlapot: Sanyikám, itt és itt van egy ilyen és ilyen partitúra; ha lennél olyan kedves megszerezni nekem, szeptemberben jövök, akkor elvinném. A harmincas években a legtöbb bonyodalom az édesanyja nyugdíja körül keletkezett, ugyanis Bartók át akarta vinni az édesanyját magához Magyarországra, csak valahogy nemigen tudtak szót érteni a hivatalokkal, így Bartók sokszor deviza-stiklikre kényszerült. Ugyanis az édesanyja gyakran volt náluk Pesten, és olyankor át akarták utaltatni az itteni nyugdíját, de a hivatalok nem tudták rá megtalálni a „legális” keretet. Végül családunk egyik barátjának, Flórián Jánosnak a bankjában sikerült végére járni az ügynek. Hogy Bartók mennyire tisztességes és tapintatos volt apámmal ezekben az ügyekben, azt jól tanúsítja az egyik, 1934. január 14-én kelt levele: „Most azonban én is kéréssel fordulok hozzád — írja —, ahhoz hasonlóval, mint múltkor Bécsben. T. i. arról volna szó, hogy neked adják át, illetve postán neked küldjék azok a Patizék édesanyám nyugdíját (havonta), te meg egyelőre ott tartanád, én majd 2 hónap múlva megírom, mi történjék vele, és hogy hogy-mint van az egész dolog. De csak úgy tudnám elfogadni újra ezt a szívességet, ha megígéred, hogy nem izgulsz miatta és hogy minden esetleges költséget levonsz. Csak egészen röviden értesíts, megteheted-e vagy sem? Sokszor üdvözöl Béla.”

— Adott-e koncerteket Bartók a harmincas években is Pozsonyban?

— 1938—39 után már nagyon ritkán fordult meg Pozsonyban, de korábban többször is fellépett itt. Például igen nevezetes volt az 1926. november 21-i Bartók—Kodály matiné, melyet a Vigadó nagytermében rendezett a pozsonyi Toldy Kör. Ezen Németh István László egyesületi karmester vezényelt, Bartók zongorán játszott. Egy Uránia-beli Bar- tók-esttel kapcsolatban Bartók ezt írta 1930 augusztusában apámnak: „Az Uránia-fel- olvasást március első szerdáján megtarthatnám. Kb. annyit kérek honoráriumként, amennyit az akkor német hangversenyen való közreműködésért... (a téma ez volna: a népi zene hatása a mai műzenére). Beszéd kb. egy óra, illusztrációk zongorán kb. 20—30 perc (a kettő persze elegyítve). Ha urániáék rövidebbnek vagy hosszabbnak képzelnék a dolgot, úgy erről értesítést kérek. Ha a dolog perfektuálódhatik, úgy arra kérem őket, kössenek le engem a „Stúdió” hangversenyiroda útján (Budapest, Szervita tér 5.), ennek van engem illetőleg kizárólagossági joga Szlovenszkóra.” Bartók nemcsak Pozsonyban, hanem Prágában is koncertezett, ha nem is gyakran. 1933. szeptem-