Irodalmi Szemle, 1987

1987/4 - ÉLŐ MÚLT - Fónod Zoltán: Megmozdult világban ... 4.

és túlfokozott szövegkörnyezetet enyhítőn nem véletlen, hogy az átdolgozott változat (Korparancs, 1934) már az élet valóságelemeit próbálta (kiegészítésekkel, betoldásokkal) felerősíteni, jelezve egyben azt is, hogy az eltelt évtized Fábry eszmei fejlődésében gyökeres változást hozott. „Embert senki más nem segíthet, csak ember. Segít, aki segíteni akar, aki ember tud lenni, ember akar lenni, aki magában feltámasztotta, megélte az embert — és megtartja, másoknak adja, aki emberlátását, embersegítését, a maga belülről induló életét átplántálja a másik, az idegen szemébe. Közös látásra. Testvérnézésre. Emberéletre.”15 Ez a gondolat csendül össze azzal a korábbival, hogy a „múlt bűnök és jövőgyilkolások eredője az embertelen ember”, ezért a meggyötört, marcangolt embert kell „más életre kelteni, új életre, emberi életre ... megváltoztatni!... a valóság adottságain át: földerős jövőlehetőségek életszavával”.16 A transzcendenshez való kötődés hangja a tanulmány utolsó fejezeteiben elhalványul, hogy az „egyszeri emberélet” valóban sorsfordító ritmusainak adja át a helyet, mondván:

S mint Isten, úgy világol

Az Ember, ki meghalni nem akar.

(Ady Endre: A földi kunyhó)

így jutott el a gondolathoz, hogy a Narcisszosz-élet helyén emberélet, a Narcisz- szosz-irodalom után pedig emberirodalom következhet. Nyilvánvaló, hogy a Narcisszosz- irodalom fogalma mögött nem kizárólag a saját magatartását, hanem a valóságtól menekülő irodalmat is érti. Számára Narcisszosz ugyanis csupán a Kísértőt jelentette, mégpedig a magány, a nemzeti történelem váratlan változásait követő hónapokban. Később az elrugaszkodásnak azt a támpontját, melyet a magány, az önmagunkba fordulás csak még követelőbbé tett.

Filológiai szempontból lényeges különbséget a tanulmány első változata és a Korparancsban szereplő átigazítás között nem látunk. A Korparancsban megjelent tanulmány mondanivalóját tekintve azonos az elsővel. Az utóbbi Adyra hangolt befejezése azonban már jelezte, hogy az „emberfenség” üzenetével felvértezve várta a jövőt, a folytatást. Az a tény, hogy az eredeti tanulmány második fejezetéből kiiktatta a Kassák-verset, utal a kettőjük közti konfliktusra, arra A Reggel hasábjain megjelent interjúra, melyben Kassák gúnyos és sértő kijelentésekkel illette Fábry „szocialista morálját”. Erről már korábban szóltunk. Kassák az átdolgozott változat hetedik fejezetében jutott — kiegészítőleg — szóhoz, ott, ahol „a werfeli jó embernek a kassáki durva hangú káromkodás üzen .. ,”17 Földes Sándor hangsúlyozott szerepeltetése a második változatban pedig megfelelt Fábry korábbi értékelésének s egybehangzóit emberirodalmi törekvéseivel. Ez idő tájt Krammer Jenő „az őrködök szövetségét” kínálta Fábry- nak,18 Földes Sándor pedig Gorkij-tanulmányt küldött Leninről Stószra és a kommün- ről folytatott amolyan sajátos és skolasztikus vitát. Győry arról panaszkodott, jobbról azt vetik a szemére, „miért nem ír Fábry értelmesen”.19

Az élet új lehetőségeinek keresése hatotta át Fábry tanulmányát. Az a felismerés, hogy az új valóság új helyzetet teremthessen Kelet-Közép-Európa népei számára. Ebben az új helyzetben — a lehetőségeket túlértékelve — Fábry és nemzedéktársai meghatározó szerepet szántak a Budapesttől független, ám a magyarországi helyzetre is visz- szaható szlovenszkói magyar emberirodalomnak. Egyéves késéssel, 1925 októberében A Reggel hasábjain megjelent cikksorozata, A mérték is jelezte ezt a törekvést. Az „irodalmi kakasviadalok” idején kinyitott „Pandora-szelencéből” azt a „rontást” szabadította el, mely az irodalmi mérték „vidéki lábmértékkel mérhető” hiányosságait, anakronizmusát állította pellengérre. A „mindenség elé állított ember”20 jelentette számára az igazi mértéket az újuló és folyton változó világban. Ez a megkésett írás a bizonysága annak, hogy a kritikussá érett Fábrynál (Emberirodalom című tanulmánya megjelenése idején) nemcsak irodalmi eszményeiben, hanem politikai szemléletében is lényeges változások történtek. Olyanok, melyek az emberirodalom törekvéseiből ere- deztethetők, de mégsem azonosak vele. Világnézeti fejlődésének olyan megnyilvánulásai, melyeket Szabolcska-emigránsok című írásában találunk (néhány hónappal az Emberirodalom megjelenése előtt), azt mutatják, hogy ezekben a hónapokban Fábry