Irodalmi Szemle, 1987
1987/4 - Kiss Péntek József: Te vagy az, Lajos?
ILI Én leszek a nagymama! (Máris játszik, remegő hangú, sipítozó öregasszony.) Nem láttátok a szemüvegemet? JÜLIA (Kapcsol.) Csókolom, mama, már itt is van? ILI Hol? Te találtad meg, aranyoskám? BAKANCS (mint apa, erősen mélyített hangon) Nem, csak köszöntek, mama! ILI (Sipít.) Miiii? BAKANCS Azt mondom, hogy köszönt a menye. ILI Biztosan az a szaros Gizi dugta el. JÜLIA (mint Anya) Menjen a szobájába, mama. Senki sem látta a szemüvegét. ILI (Sipítóan éles, remegő hangon továbbra is.) Letehettem valahol, és most nem találom ... Nem találom a szemüvegemet. .. HUSI (Bekapcsolódik ő is, Gizi, az unoka szerepében.) Én tényleg nem dugtam el a nagyi szemüvegét. Nem is láttam. Mindig rajtam keresi az elhagyott cuccait. JÜLIA Ne háborgassa a gyereket! Nem látja, hogy tanul?! ILI Tanuuuul?! Ez?! Ha tudnátok, amit én tudok! Ha az apja tudná! BAKANCS Igaza van. Tudom, amit tudok, csak menjen már! (súgva) Mi az istent titkoltok már megint előlem? Majd számolunk! HUSI Nagyika, menj a szobádba, és hagyjál nekem békét, jó? JÜLIA Mit kellene tudnunk, mi? Csak ne találgasson ki mindenfélét a gyerekről, mert nem állok jót magamért. .. PUBI Függöny! Most játsszunk azt, hogy fény derül a titokra, amire a nagyi céloz. Rendben? HUSI (Saját hangján.) Rendben, de előbb igyunk egy kortyot. JÜLIA Ne lazsáljatok, mert akkor szétesik az egész móka! HUSI Rendben, akkor most fogom a képzeletbeli telefont és tárcsázok. Pubi, tégek hívlak, vedd fel a kagylót. PUBI (Mély basszusban beszél.) Én vállalni akarlak, szerelmem. Rövidesen nagykorú leszel. Elviszlek innen. HUSI (Vékonyított, kacér hangon.) Ö, Elefánt?! Ügy viselkedsz, mint egy igazi férfi! PUBI (mint „Elefánt”) Ebbe bele lehet bolondulni. Én szeretlek, és nem akarok tovább bujkálni sem az apád, sem az anyád, sem a nagyanyád elől. Érted? HUSI (Cukkolja.) Na de Elefánt! Nem bujkálok én veled senki elől sem. Csak éppen nem akarom kirobbantani a balhét. Azért ne hidd, hogy nekem minden mindegy. Itt jegyzem meg (Körömrágást imitál.), hogy... hogy rendszeresen rágom mind a tíz körmömet. Mégpedig egészen a körömházig. PUBI (Még aggodalmasabban.) Elmegyünk ebből a porfészekből. Egy másik városban nyugodtan befejezheted az iskoláidat. HUSI (Felcsattan a hangja.) Miféle iskoláról beszélsz te, Elefánt? PUBI (A lehető legmélyebb hangon.) Helyben lesz a főiskola. Nem engedlek elkallódni! HUSI Miről beszélsz?! Mi az, hogy elkallódni? Tudod, milyen haverjaim vannak nekem?! Ha téged leírlak, még mindig van kihez forduljak. Megállók én a magam lábán is. Elmegyek dolgozni. A pénzemből veszek magamnak egy csomó könyvet. Meg napi negyed kenyeret. A többi ugyebár le van . . . ILI (Közbevág, mint „Nagymama”.) Nem láttad valahol a szemüvegemet, Giziké? HUSI Menjen a fenébe! PUBI (mint aki a telefonkagylóból hallja) Tessék?
