Irodalmi Szemle, 1987
1987/4 - Kiss Péntek József: Te vagy az, Lajos?
HUSI Semmi baj. Az öreglány a szemüvegét keresi. Szóval: elegem van a balfácánokból. PUBI Azt teszel, amit jónak látsz. Csak egyszerűen nem bírok tovább kétségek között élni. BAKANCS (A saját hangján.) Nem jó, öregem. Egy ilyen basszusos Elefánt nem nyafog ilyen marhaságokat: „Nem bírok tovább így meg úgy élni...” PUBI (Saját hangján.) Rendben. (Visszakapcsol „Elefántra”.) Bohócot csinálsz belőlem. HUSI (mint „Gizi”) Muszáj kimondanod? ILI Giziiii... Kivel beszélsz, Gizikém? HUSI A dalai lámával, ha érdekel. JÜLIA (mint Anya, aki véletlenül került a vonalba) Gizi! Halló, te vagy az, Gizi? Kivel beszélsz ilyeneket? HUSI (rémülten) Szűzanyám, ez az anyám hangja! Hogy a fenébe kerülhetett a vonalba?! (zavartan] Anya, te vagy az?! Hogy kerültél a vonalba? JÜLIA (Mindent tud.) Beszéltél valakivel? JÜLIA Fel akartalak ébreszteni, hogy el ne késs az iskolából. HUSI Most vettem fel a kagylót. Csengett és felvettem. JÜLIA Mintha valami férfival beszéltél volna .. . JAKAB (kilépve a játékból) Egy frászt! Ilyen nincs! Vissza az egész! Onnan, hogy (Pubi elváltoztatott Elefánt-basszusát utánozva) „bohócot csinálsz belőlem”. Anya törölve. JÜLIA (sértődötten) Anya törölve. PUBI (basszusban) Bohócot csinálsz belőlem. HUSI Muszáj kimondanod? JÜLIA Akkor most jövök haza a bevásárlásból, jó? Majd hallgatózom egy darabig. így. Már hallgatóztam is. (mint Anya) Giziii! Gizikém! HUSI (Súgja.) Leteszem. Megjött az anyám. Szűzanyám, itt áll. PUBI (mint Elefánt) Mi az? Mi van?! Halló, madárkám, halló... JÜLIA (Mindent tud.) Beszéltél valakivel? HUSI Csak a szokásos. Az öreglány nem találta a szemüvegét. Eligazítottam. JÜLIA ... igen? És ezért mondtad neki, hogy veszel magadnak egy csomó könyvet, meg negyed kenyeret... (Csend.) ...azonkívül: nem voltál iskolában. HUSI Mert folyton elfelejted felhúzni azt a rohadt vekkert. ILI (sipítva, mint nagymama) Délelőtt, meg tegnap is vendége volt a kisasz- szonynak. JÜLIA Mit beszélsz, nagyi? ILI Senki sem látta a szemüvegemet? Biztosan ez a taknyos dugta el valahová. Mert mindig azon jár az esze, hogyan bosszanthatná fel az embert. JÜLIA (Hirtelen felcsattan.) Na, ebből elég volt! Most, azonnal el akarok menni! HUSI Ne kezdd megint! Olyan jó itt. Majd visszajön az a hapsi, kinyitja az ajtót és akkor szépen kisétálunk rajta. PUBI Csak azért akarsz most elmenni, mert tudod, hogy lehetetlen. BAKANCS Ez azért túlzás. PUBI Micsoda? BAKANCS Az, hogy lehetetlen. PUBI Kitörnéd az ajtót? BAKANCS Csak ha szükséges lenne. PUBI De nem szükséges. Tévedésből, megszokásból rázárta. Ennyi az egész. BAKANCS Egyelőre még úgy tűnik . . . JÜLIA Végre egy férfi! Megnyugtató, hogy ilyen határozott vagy. Mégis ki kell
