Irodalmi Szemle, 1987
1987/4 - Kiss Péntek József: Te vagy az, Lajos?
JAKAB Tessék, most átvonult a másik szobába. Megsértődött. ILI Csigavér. Majd szépen visszajön. BAKANCS Hagyjátok a fenébe. Mindjárt énekelni fog. ILI Vagy szavalni. Brrr ... A saját verseiből. HUSI (erőltetett kedélyességgel) Jaj, istenem, csak azt ne! Kellemes dolog elképzelni, hogy kint ülök a háztömb előtt a pádon. A lépcsőházbeliek rám köszönnek, miközben ringatom a gyerekkocsit. Júlia szavalása mindent tönkretenne. PUBI (rezignáltan) Te csak ne ringass semmiféle gyerekkocsit. Még képzeletben sem. Egyelőre ne! HUSI (Nem vesz róla tudomást, ugyanazon a hangon folytatja.) A lépcsőházbeliek rám köszönnek. A vén pasasok szemüket hizlalva emelgetik majd a kalapjukat. Senki sem fintorog majd a kopott farmerom és LŐVE feliratos trikóm miatt. Ügy élek majd, mint egy igazi úrnő. BAKANCS Ügy élsz majd, mint egy igazi senki! HUSI (Még mindig ugyanazon a hangon.) Szükségem van a biztonságérzetre. Legalább az illúziójára, hogy az emberek szemébe merjek nézni. Hogy igazából felnőtt legyek. BAKANCS És ehhez neked lakásra és gyerekre van szükséged. HUSI (Nem figyel oda.) Hogy olvasni tudjak az emberek tekintetéből. BAKANCS Most jön a nyitottkönyv-elmélet. PUBI Hallgass! ILI Be vagyunk zárva ide és ti lelki életet éltek. Ki tudja, mi történhet még velünk. JÜLIA (A másik szobából.) Bakancs! BAKANCS Na?! JÚLIA Játsszuk azt, hogy egyedül vagyunk itt. BAKANCS Ügy érted, kettesben? Hát ami azt illeti, nem vagy éppen exkluzív csaj... JÜLIA Hát aztán! Játékból akár az is lehetnék. BAKANCS Rendben. Függöny! A szín: meghitt családi fészek. Improvizejsön! Gyerünk. (Most játék következik a játékban. A szereplők elváltoztatott hangon beszélnek.) JÚLIA (mint Anya) Én nem bánom, ha idehozzuk lakni az anyádat. De előre figyelmeztetlek, hogy nem fogom eltűrni az örökös rigolyáit. (Közbeveti.) Eléggé teátrális vagyok, madárkáim? HUSI (Lelkesedik.) Csodálatos vagy, Júlia! JÚLIA (Folytatja a szerepet.) Az anyád állandóan belepofázik a dolgainkba. Amíg nálatok laktunk . ... Jaj, ha szegény apád nem szól rá, amikor az anyádra rájött a bolondóra, már rég a diliházban volnék ... HUSI (Ujjong.) Remek, remek! JÚLIA (Folytatja.) Igazán figyelmes vagy; mondhatni: eszményi férj! Veled aztán meg lehet beszélni a dolgokat... (Már kiabál.) Idehozni az anyádat! Mert a testvéreid nem tartanak rá igényt! Te persze idehoznád! Idehozod! Kijelented, hogy idejön és kész! Az én véleményem persze senkit sem éredekel. (Azt játssza, hogy idegroham környékezi.) Mit gondolsz, te?! Kinek a nyakára cipeled ide, mi?! Ti aztán elvagytok a lányoddal. Érdekel is titeket, hogy hogyan oldom meg a problémáimat. Hát mi vagyok én?! Egy állat?! Egy ló?! Ahhhh . .. HUSI Bravisszimó!
