Irodalmi Szemle, 1987
1987/4 - Kiss Péntek József: Te vagy az, Lajos?
PIJBI Nem erről van szó, csak cikizi. ILI Mit csinál vele? HUSI Ci-ki-zi. Tudod, Pubi újabban szlengben fejezi ki magát. Néha rájön. JAKAB íme a kép. Az én nászajándékom. HUSI Szép . . . BAKANCS Te tényleg azt hiszed, hogy az én bugyuta kishúgom ért az ilyen nonfiguratív képekhez? Naiv vagy. HUSI Képzeld el, hogy tetszik. BAKANCS Akkor magyarázd el, mit ábrázol. HUSI Azt nem tudom, de tetszik. És ha bántani akarsz, akkor le vagy sajnálva. BAKANCS Talán: szarva, nem?! HUSI: Ahogy parancsolod. Úristen, Jakab, mit csinálsz?! Látod, most bemasza- tolja az egészet. JÚLIA (Beszéde lassú, szinte álmatagon bölcs; cigarettázva.) Eme drasztikus korrekció nyilván a művész mélységes csalódásának demontsrációja. Meg kell mondanom, a művész ismét sajnálatos tévedés áldozata, tudniillik a címzett — mármint a mű címzettje —, akinek fogalma sincs arról, hogy minő esztétikai értékkolosszust kapott volna az imént ajándékba, nem méltányolhatja magát az eredeti művet, csak annak erőszakosan eltorzított „változatát”. Ö, istenem, minő megszégyeniilés! Hogy ennek a kínos jelenetnek az alkotó személyének rovására, szem- és fültanűi vannak. Még szerencse, hogy magunk között vagyunk. Igaz, madárkáim? BAKANCS Dumálni, azt tudsz, madárkám, meg kell hagyni, madárkám. HUSI Most már együnk. PUBI ... és igyunk. ILI Az a vicces az egészben, hogy egyáltalán nem biztos, hogy ez lesz a ti kéglitek. (Nevet a szellemességén.) Lehet, hogy valami másnak a lakását szenteljük. BAKANCS Majdnem biztos. Szerinted ez a lényeg? ILI Ennek mindig az a fontos, hogy mi a lényeg. Mi a lényeg, ha nem az, ami nekem ebben a pillanatban lényeges? Igazán békén hagyhatnál bennünket! PUBI Ilinek igaza van. Folyton cikizel valakit. BAKANCS Nem tehetek róla, ha egyszer folyton cikizhetnékem van. JÚLIA Csak cikizhetnéked? BAKANCS Csak. Egyelőre. JÚLIA Ügy megszoktuk egymást, madárkiám, hogy már gyűlölködve is tudunk szeretni, ügy szeretjük egymást, mintha gyűlölnénk. .. Végül, meglátjátok, még majd éppen ez tart össze minket. Ez van, madárkáim. Most pedig kérek egy egy korty bort és volt szerencsém! A házszentelőtök a részemről le van — hogy finom legyek — sajnálva. Bakancs?! BAKANCS Nos? Madárkám? JÚLIA Tehetsz nekem egy szívességet. Madárkám. BAKANCS Te, kopj le, mert végigpofozlak a lépcsőházon. JÚLIA Sziasztok! (Rázza a kilincset.) Gyerekek, ez az ajtó nem nyílik! (kétségbeesetten) Bezártak minket! (Rövid csönd.) ILI Arról nem volt szó, hogy ránk zárja az ajtót. PUBI Hát... arról nem ... BAKANCS Júlia, neked állati szerencséd van. (Nagy nevetés.) JÚLIA Ha nem jutok ki innen, akkor kiugróm az ablakon. BAKANCS Talán kirepülsz, nem, madárkám? (Júlia átrohan a helyiségen.)
