Irodalmi Szemle, 1987
1987/4 - Ardamica Ferenc: A dögkeselyű
Ardamica Ferenc A dögkeselyű P ontosan fél kilenc volt, amikor írónk felhörpintette aznapi első, méregerős feketéjét, majd odábbtolva egy üres porceláncsészét és egy félbevágott citromot, nyomban témafüzetkéje után nyúlt... Keze félúton állt meg a levegőben, az eredeti mozdulat elvetélt, s amikor más irányban és más céllal folytatódott, egészen másvalami lett belőle, mint aminek eredetileg készült: fejveszett kapkodás. Minderről a kettészelt citrom egyik fele tehetett, amely — ki tudja, miért — megbokrosodva elgurult. A világgá guruló déligyümölcs nedűjét az fró a feketéjébe csepegtette volt, hogy hamarabb felszívódjék szervezetében a kávé tartalmazta serkentő anyag. Valahol olvasta, hogy Benito Mussolini is így itta a feketét. (Félreértés ne essék: írónk nem volt fasiszta, és a Dúcét semmiképp sem tekintette példaképének.) A megszökött fél citromot a szőnyegen érte utol. Egy hajszál, meg egyéb piszok tapadt rá. Kár eldobni, gondolta, kivitte a konyhába, s a vízcsap alatt leöblítette. Kisvártatva a citrom ott díszelgett a tányérkán. Elégedetten indult vele a dolgozószoba felé ... Ám mielőtt még az íróasztalra helyezhette volna a tányérkát, élesen megcsörrent a telefon. Összerezzent, s az aranyszegélyes porcelántányér egy szempillantás alatt üres lett; a citrom (az ördög vinné el Mussolinit!) csúfon- •dárosan kandikált ki az íróasztal alól. Szitkozódása beleveszett a telefoncsörgésbe. Abbahagyta a bamba ácsorgást, a tányért az asztal csücskére helyezte (le fog esni!) és a kagyló után nyúlt (ki a fene lehet és mit akar ilyenkor?). Tóth Jenő volt (a név nem mondott neki semmit), aki fájdalommal közölte vele, hogy Vilma néni, azaz özvegy Kalikó Barnabásné született Bezerédy Vilma — Tóth Jenő szeretett és megbecsült szomszédasszonya — életének het- vennyolcadik évében csendesen elhunyt. — De minek is emlegetem a korát, hiszen az író úr ezt bizonyára jobban tudja ... — Igen . .. természetesen tudom ... — helyeselt, pedig nem tudta. Fogalma se volt róla, hány éves lehetett Vilma néni. Végtagjaiban fura, örömteli bizsergés indult meg, s kúszott felfelé. No lám . . .!
