Irodalmi Szemle, 1987
1987/3 - HOLNAP - Krausz Tivadar: Kritikuss
KRAUSZ Tivadar M ielőtt kritikamirigyem túlten- gését megakadályozhatnám, eszembe jut zergetollas kiskala- pom... s máris döntök; nem fogok magasabb szempontok szerinti eszméket futtatni! A kritikai elemzés nem a kritikaformai módozatok ugróiskolájában való féllábon ugrándozásért van, mely legjobb esetben is csupán a tudálékos unalomkeltésre való felkészültséget igazolgatja, a leíró „kritika” a laposságát igyekszik az amúgy is vitás objektivitás címén semmitmon- dássá tupírozni, s a mellébeszélésről azt állítani, hogy elvonatkoztatás. Továbbá: önmaga rögeszméit taglalja, fűszerezve a kritizált szerző iránti ilyenolyan szenvvel, és mellőz minden gyakorlatilag hasznos útmutatást, mely segíthetné a szerzőt elkövetkező munkáiban. Tetszik vagy nem tetszik, ez itt a kérdés! — Mobilitásvizsgálat. Lélek- szállításra való alkalmasságpróba. A kritikusi alapkérdés a gyakorlatban így működik: a kritikus felmarkolja kalapácsát, az egyes írásokat darabonként terheléspróbának veti alá; né- gyet-ötöt a műre csap, és kész. A műnek eztán is működnie kell. Bizonyságot kell tennie mozgékonyságáról, mozdítóképességéről. Üssön vissza a kalapácsos gyilkosnak! Az A Holnapról c. írásom, mely az 1985/2-es Szemlében jelent meg, az 1984/7-es szám Holnapjában föllelhető Hizsnyai-versek elemzésével maradt abba, s most ott folytatom, ahol 1984 őszén abbahagytam. Megkérem a nyájas olvasót, keresse elő az Irodalmi Szemle következő számait: 1984/7, 9; 1985/2, 8; 1986/3. Tessék nyugodtan keresgélni... várok. * Írásom műfaja, ha megnevezhető egyáltalán, leginkább a lírai kritika, avagy a kritikavers; meglehet, egy új, bizarr, tágas műfaj vagy műfajlcöziség alapvetésének szánom. KRJTJkUSSr
