Irodalmi Szemle, 1987

1987/3 - HOLNAP - Hizsnyai Zoltán: A szabadulóművész

a kiérdemelt koszorúval bohócok gurigáznak a kifutóban, s elfogy utolsó lélegzetem — s mint ahogy rendesen: nem szabadulok:

hallom már fejemben a suhogást:

ezúst testemről lehullik a lepal —

én talpig láncban, kővé meredten,

alattam koszorú, mint egy cigánykerék

— s a direktor irodájában kidurran a pezsgő ...

láncba kötöztek a csillagok közé feszített óriás ponyva alatt, hol milliónyian bíztak, s tudták már jó előre: ledobom a hámot magamról

látni akartak — mint ahogy oly jó látni a bizonyost, jó kitartani a nyilvánvaló mellett

— szerencsétlen bolondok: mert ez aréna, s ez áll a plakáton

és öles láncokkal

raktak meg, mint mindig;

lelakatoltak;

a kulcsot lenyelték,

és beborítottak ezüst lepellel