Irodalmi Szemle, 1987

1987/3 - HOLNAP - Hogya György: Metszéspont

szépségükkel, sem csúnyaságukkal, sem mással nem tudtak eltelni, a hiányérzet viszont állandóan a nyomukban járt, amióta otthagyták közös munkahelyüket a közös kirándulás kedvéért, megmagyarázhatatlan ellenségeskedő érzés kerítette őket a hatalmába, egyfajta feszültségpáncélt vonva köréjük, amely mögött éles megjegyzésekkel ostorozták önmagukat és a szálló vendégeit. Mindezt az új környezet, az új emberek hatásának tulajdonították, ezek hatására kellett újra belekóstolniuk a hiányba, amely végigkíséri az ember életét, sőt meghatározójává válhat. Még a leggazdagabb ember legboldogabb házasságába is könnyedén belopózik, a legváratlanabb pillanatban, amikor éppen villásreggelijét fogyasztja egy napsütéses nyári vasárnapon, vélték egyöntetűen, s miután Ilyen szépen tisztába jöttek a hiány szükségszerűségével, sőt találtak egy szálat is, amely összeköthette őket egy másik, számukra kedves világgal, képesnek érezték magukat arra is, hogy ezt a hiányt kitölt- sék.

Ezért kezdtek el a szálloda előterében kötni.

A dolognak rendkívüli stratégiai jelentősége volt, hiszen azonkívül, hogy hasznosan áldozhattak Pénelopé kedvtelésének, innen mindent és mindenkit szemmel tarthattak. Kényelmesen hátradőltek a kényelmes fotelokban, és kényelmes fejmozdulatokkal kísérték az eseményeket, anélkül persze, hogy tapintatlan kíváncsisággal néztek volna meg bárkit is.

Egyetlen mozzanat sem kerülte el a figyelmüket, s nem kerülhette el a magányos nő sem, aki másnap reggel tűnt fel a portán. A felvonó felől érkezett, és minden valószínűség szerint városnéző kirándulásra indult. Irigylésre méltó hófehér bundája és kucsmája Szibéria friss leheletét hozta az előtérbe, míg gyönyörű szemei a jégmezők feletti kék eget idézték, mintha egy orosz kémnő jelent volna meg előttük. S bár szétgombolt bundája hasitékából elővillanó formás combjai szép, kívánatos testet sejtettek a három kötögető nő szemében, nem a szépsége keltett féltékenységet bennük, hanem a szabadsága. Nyugodt, asszonyos mozgása, ringó léptei mind-mind árulói voltak független akaratának. Ezzel ellentétben ők érezték megkötöttségüket, és zavarta őket összetartozásuk és azok a láthatatlan szálak, amelyek nem engedtek többet az illem által előírt egy-egy pohár szeszes italnál. Még az előző este jelentkező két külföldi udvarlási kísérlete is szegényesebbnek tűnt a magányos nő lehetőségeihez képest. Az erősebben kattogó kötőtűk mögött, bár a férfiakkal való kapcsolatukat nem zárták le végérvényesen, a magányos nő iránti érzelmeiket következetesen vállalták. Olyasvalami módon, mint amikor beszéd közben pontosan tudjuk, hova akarunk kilyukadni, csak éppen még nem találjuk a megfelelő szavakat.

Éppen ezért nem lehetett egyértelmű érzelmekről beszélni ebben az elvont viszonyban. Valahol lelkűk legmélyén — ahol már nagyon nehéz változtatást elérni — minden bizonnyal ott fortyogott a tiszta gyűlölet, irigység és sóvárgás, ám ezek párái, anélkül hogy bármiféle tudatosságról lehetne szó, olyan észrevétlenül megváltozott formában csapódtak le a felszínen, hogy addigra már az igazságosság és erkölcsi felelősség zsírpacnijával festették meg a valóságot. Talán éppen eme változatos érzelmeknek köszönhetően nem érte őket meglepetésként a jóképű, bajuszos férfi megjelenése, s pillantásaik előtt nem maradhatott rejtve a nő engedékenysége sem. A következő napon reggeli előtt alaposan megnézték maguknak a most már egyáltalán nem magányos nőt, és mivel a szeretkezések utáni bevallott fáradtság őszinteségének állandósulását vélték felfedezni a szemében, úgy érezték, ideje, hogy döntsenek saját képtelennek és tarthatatlannak tűnő helyzetükben ...