Irodalmi Szemle, 1987

1987/3 - HOLNAP - Hogya György: Metszéspont

... a kutyát a december esti hideg és az éhség hajtotta, s bár az épülethez közelítve egyre jobban ráérzett a lappangó veszélyre — mint ahogyan a földrengésre is ráérzett volna —, az első két érzés nagyobb hajtóerőnek bizonyult. A hátsó udvaron keresztül, a szénporszag és a füst keverékében, a friss sonka illata vezette el egy álkulcshoz hasonló dróttal beakasztott vasajtóhoz. Ügyesen beosont, megborzongva a váratlan melegtől, és megilletődve szagolta meg az első eléje kerülő olajfoltot. A hatalmas vaskonstrukciókat körülölelő korlátra erősített égő fényében selymesen csillogott barna szőre. A kazánház két fűtője hirtelen jelent meg a háta mögött, és becsapta a vasajtót. Egyikük kezében vasrúd meredezett fenyegetően. A kutya barátságosan csóválta a farkát, és a délutáni férfiakra gondolt. A fűtő bosszúsén nézte, és elképzelte, mi mindenre képes egy ilyen kutya, ha megvadul. És az is eszébe jutott, mi történhet a gyermekeivel, ha vasárnapi sétájuk során összeakadnak egy ilyen veszedelmes fenevaddal. A vasrúddal gyorsan és szakszerűen törte el az állat mellső lábait. Az előreesett, és keservesen nyüszítve nyaldosni kezdte az egyik sebet. A férfi a nyakánál fogva ragadta meg az állatot, óvatosan, nehogy megharaphassa — hátha veszett —, és kitárva a kgfeáii ajtaját, a lobogó lángok közé hajította. A láng éppen akkor rántott egyeC az izzó roston, a másik oldalon lehullatva a salakot, és magával vitte a parázson perzselődő sebesült állatot. A barna bunda belobbant, és már csak a vicsorító agyarak meredtek a vöröslő kazánajtó belsejére.

Amint a férfi megfordult, ugyanazt a vad lobogást pillantotta meg a segédfűtő szemében ...

A beszélgetést általános dolgokról kezdték, a két külföldi igyekezett tisztázni, hogy a három nő fortélyos taktikázása végül is melyiküket juttatja nekik. A dolog egészen jól haladt, a bár gyertyafénnyel megvilágított asztalai körül hozzájuk hasonló vidám társaságok ültek, mindenféléről beszélgetve. Miután hiába kínálgatták külföldi rágógumijukat, elmesélték aznapi kalandjukat. Aznap ugyanis a közeli kastélyhoz autócskáztak, és egy kis falu mellett egy aranyos, barna bundájú kutyát találtak, amelyet magukkal hoztak a városba; mivel azonban tovább nem tudtak vele mit kezdeni, a szálloda mellett szabadon engedték. Az egyik nő mindenáron meg akarta keresni a kis ártatlan jószágot, mert ő imádta a kutyákat, neki is volt otthon egy német juhásza, amelyet Bárónak nevezett. Később már az italok képezték a fő témát, és a sokadik pohár után a harmadik nő bemutatta hasbeszélő tudományát. Mély, reszelős férfihangon tudott káromkodni, amin a két külföldi nagyon jól mulatott. Elképedve nézték a száját, és a rámenősebb, amikor az illemhely előtt megcsókolta, arra gondolt, milyen száraz, érdes nyelve van a nőnek. Ilyet még életében nem látott. A pincérnő mosolyogva hozta a következő italt.

Az egyáltalán nem magányos nő aznap este a szállodával szemben lévő színházban Csehov Három nővérét nézte meg újdonsült barátja társaságában. A hófehér lepedőkkel letakart székek, asztalok sugallta másik világ ábrázolását ügyesnek, bár nem éppen eredetinek tartotta, s nagyon örült, hogy véleménye egyezik barátjáéval. Később, mivel a teremben nagyon hideg volt, ő is, mint a többiek, kivette bundáját a ruhatárból, és az utolsó két felvonást bundában nézte végig. Majd átfutottak az utcán a szállóba, és miközben kipirosodva, nevetve kikérték a kulcsaikat — egy emeleten laktak —, meghallgatták a portás beszédét a legazemberezett fűtőkről, akik nem veszik figyelembe, hogy egy világvárosban dolgoznak, és most ezek az épületek, igen, a szálloda is, a színházzal közösen van fűtve, és még más épületek is, mint például a . ..

A nő figyelmetlenül és elkedvetlenedve hallgatta a portás szövegét, érezve, hogy ennek fogalma sincs a körötte zajló élet rejtelmeiről és veszélyeiről,