Irodalmi Szemle, 1987

1987/3 - HOLNAP - Hogya György: Metszéspont

HOGYf%GYÖRGY

A

mikor megjelentek a híres fürdőváros egyik mulatójában és helyet foglaltak az egyik bejárattal szembeni asztal mellett, erőteljes illatfelhő lengte körbe a helyiséget, s megcsiklandozva az emberek orrát, felkúszva egészen az agyukig, olyan önmagukhoz visszatérő történetek hangulatát idézte, amelyek lelassítják az időt és kitöltik az emberiség történelmét, mintha az is egy önmagához visszatérő történet lenne, középpontjában a nővel.

Bár első látásra a legmagasabb tűnt a legfeltűnőbbnek, mig a szemüveges apró, hunyorgó szemeivel alig keltett feltűnést, a három nő lényét és lényegét mégiscsak egymáshoz tartozásuk határozta meg, minden látszólagos csúnyaságukkal. Mert bár nem lehet azt állítani, hogy csúnyák lettek volna — előítéletekkel teli világukban, ahol is a jellem és a külső megjelenés azonosságának és kettősségének kérdése szerepet játszik, a három közékorú barátnőnek akarva-akaratlanul is azt a ki nem mondott sejtést kellett cáfolnia, mely szerint a külső megjelenés csak a világ félrevezetésére szolgáló, megtévesztésig hűen megvalósított, elképzelt én. Ök ugyanis már megvalósították önmagukat. Legalábbis úgy vélték, hogy házasságuk és otthon hagyott gyermekeik kellő kifejezői mindama lehetőségeknek, amelyeket életük során hasznosíthattak. Hogy mindezek ellenére kirándulásuk szállodában eltöltött első napja alatt hiányérzetük támadt, azt nem tudták megmagyarázni. Mint ahogyan a szép nők a szép emlékeikből merítenek hihetetlen energiát, úgy ők is valami bátorító biztos pontot kerestek az elkövetkezendő napokra. Mivel azonban sem