Irodalmi Szemle, 1987

1987/1 - Jaroslava Pašiaková: A cseh és a magyar avantgárd színház genezise

légkörében mindennek a sírásója lett — a kabaré szatirikus, éltető eleme teljesen kihalt.

Gábor Andor először Becsbe, majd Berlinbe emigrált, végül — Hitler uralomrajutása után — Moszkvába ment. Huszonöt éves számkivetés után, 1945-ben tért vissza Magyar- országra. Bécsben az anarchista Gábor Andorból kommunista író lett. Igaz, itt nem folytathatta kabaréírói munkásságát — egyenesen megrémült az olcsó, kommersz jellegű bécsi kabarétól. Ám mégis tovább írta éles hangú, ironikus sanzonjait, s itt vált a világlíra fordítójává is. Főleg forradalmi költők (Heine, Béranger, Srámek, Bezruc) verseit tolmácsolta.

A Horthy-rendszert leleplező verseivel Európa lelkiismeretét kívánja felrázni:

Darutoll és Bethlen-kuosma,

Magyarország véres kocsma,

Proletárok piros vérit Csapra kérik, pintre mérik ...

Berlinben, ahol nyolc évet töltött, teljesen a német munkásmozgalomnak szenteli tevékenységét. A Pravda Chudoby című szlovák évkönyv 1930-ban közli Gulliver elvtárs utazása, avagy Marx Károly a sárgák országában című karcolatét, melyben a munkás- mozgalom árulóit tűzi tollhegyre. — Hazájába való visszatérése után megalapítja és haláláig szerkeszti a kikiáltott magyar néphatalom harcos orgánumát, a Ludas Matyi című szatirikus folyóiratot.

Külön fejezetet alkot a magyar avantgárd az emigrációban, amelynek nem volt színpada, nem voltak gyakorlati lehetőségei, csak színes, érdekes, tanulságos folyóiratai, s így be kellett érnie az elméleti munkássággal. Sok bizonyítéka van azonban annak, hogy a magyar művészek, írók, színészek, dramaturgok, képzőművészek nem kevésbé eltökélten igyekeztek tanulmányaik sokaságában kifejteni nézeteiket, elméletileg megalapozni — a színjátszás terén érthetően ritka — kísérleteiket.

Az avantgárd színház kérdéseivel Kassák Lajos folyóiratai, főleg a Ma és a Dokumentum foglalkoztak. Indulásuk idején Kassákékhoz az expresszionizmus állt a legközelebb, aktivista magatartásuk expresszív módon nyilvánult meg. Kassákék a társadalmi harc mellett küzdeni kívántak a „kollektív individuum” felszabadításáért is. Orgánumukkal Herwarth Walden lapja, a Dér Sturm és a Franz Pfemfert szerkesztette szocialista-anarchista Die Aktion tartott szoros kapcsolatot.

Kassákhoz az expresszionista kör nagy egyéniségei közül Herwarth Walden állt a legközelebb, aki jelentősen befolyásolta életútját és munkásságát. Walden 1912-ben megnyitotta a Sturm galériáját, s 1913-ban induló Őszi szalonja, eseményszámba ment. Walden Európa-szerte rendezett kiállításokat; 1913-ban Budapesten ő hívta fel a figyelmet Kassák Lajos, Bernáth Aurél, Mattis-Teutsch János, Moholy-Nagy László és mások alkotásaira is.

A galérián kívül Walden kísérleti színpadot is alapított — a Sturmbühnét, 1916-ban pedig ő és munkatársai művészeti egyesületet és iskolát nyitottak, a későbbi Bauhaus és a Piscator-féle iskola szellemi elődjét. 1917-ben a Ma szintén színiiskolát nyitott, Mácza János vezetésével. Különböző előadásokat, kiállításokat rendezett, önálló kiadványai voltak.

Az avantgárd művészeti körök nemzetköziek és egyetemesek voltak. Ennek szellemében Kassák folyóiratai, főként a Ma sohasem volt kizárólag irodalmi érdeklődésű, egyaránt figyelmet szentelt — magyar viszonylatban először! — a zenének, a képző- és színművészeinek is.

Kassák esztétikai nézeteinek fejlődésében igen fontos szerepet játszott szoros együttműködése a Bauhaus művészeivel, mindenekelőtt Moholy-Nagy Lászlóval. 1922-ben együtt adták ki Bécsben a Buch neuer Künstler (Új művészek könyve] című képes albumot, száznál több reprodukcióval, magyar, német és angol nyelvű kommentárokkal. A könyv a Horizont sorozat egyik darabjaként jelent meg, melyet Kassák 1921-ben alapított Bécsben, a Ma amatőr könyvtáraként. A Horizont sorozatban publikálta cikkeit Moholy-Nagy a festészetről, a fényképezésről s a filmről. A Bauhaus e jeles