Irodalmi Szemle, 1987
1987/1 - Jaroslava Pašiaková: A cseh és a magyar avantgárd színház genezise
•szék hiúsága (Tehetség), az álerkölcs, főleg a kispolgári házasságok álerkölcse ellen harcol. Karinthy humora nemegyszer rokon a mai abszurd színház humorával. Énekóra című írása — melyben a tanító megfojtja a tanítványát — sok feltűnően megegyező jegyet visel Ionesco Különóra című írásával, melyben a tanár korlátolt lánydiákjával szemben türelmét veszti, s meggyilkolja őt. Karinthy háborúellenes jelenetei nem olcsón pacifista írások. Az imperialista háború alapvető társadalmi jelenségeit fedi fel bennük. A diplomata és a katona című jelenetében a fegyvergyárosokat s azok kiszolgálóit, a diplomatákat állítja szembe az egyszerű, egészségesen gondolkodó, az értelmetlen háborút gyűlölő katonákkal. Karinthy az aktuális problémákat általánosítja, elvont érvényűvé formálja. Visszakérem az Iskolapénzt című klasszikus egyfelvonásosában — melynek megírására az írót egy bizonyos pesti magángimnáziumban megtörtént valóságos botrány inspirálta — az embertelenséget és a butaságot leplezte le, amellyel szemben a racionalista Karinthy mindig az értelem diadalát állítja. A harmincas években, halála küszöbén, felismerve a német fasizmus megsemmisítő agresszivitását, újra a kabaré színpadát használja fel a fajüldözés elleni éles támadásra (Propaganda). Ám mindenekelőtt azt kell tudatosítanunk, hogy Karinthy a magyar avantgárd színház megalapítói közé tartozik. „A Holnap reggel-lei az 1905-ös Nyugatban jelentkező Karinthy volt az első, aki az avantgardizmus lényegét képviselő, az elvont gondolatot »indirekt« módon kifejező felfogást bevezette a magyar drámatörténetbe ... Tartalmi és formai sajátságainál fogva, az avantgardizmus első, a Jarry, Apollinaire, Majakovszkij képviselte vonulathoz kapcsolódik, de sok tekintetben napjaink abszurd- jaival is rokonságot mutat”, véli — hozzánk hasonlóan — Kocsis Rózsa forrásértékű Igen és nem című könyvében (126). Jean-Luis Barrault szerint ,,az ember küzdelme három síkon folyik: objektív, szubjektív és képzeleti síkon”. Az avantgárd színház — a modern festészethez hasonlóan — a valóság belső törvényeit próbálja kifejezni. Apollinaire a Teiresziász prológusában hirdeti, hogy „a színház nem fényképezheti az élet egy szeletét, hanem magát az élet igazságát kell megjelenítenie”. Karinthy maga így nyilatkozik: „A törvényre vagyok kíváncsi — nem arra, mi az ember, hanem arra, hogy mi lehetne... hogy mifelé érdemes törekednie.” Babits szerint Karinthy ,,az ember gondolati életét fedezi fel az érzelmi művészet számára”. A magyar avantgárd színház másik megteremtője, Gábor Andor munkásságának alapvető meghatározója és mozgatója a materialista világnézet s annak politikai háttere volt. Tehetsége — különféle műfajokban — már korán megnyilvánult: politikai pamfleteket, irodalmi tárcákat, szatirikus verseket és lírai sanzonokat írt. A kabaréban villámgyorsan megérezte az eleven kapcsolat s a szatirikus szó hatását a nézőre. Kedvelt témái a nagyvilági, önnön butaságuktól felfuvalkodott hölgyikék, az „aranyifjú- ság”, a kávéházi teraszok, a tőzsdespekulánsok stb. voltak. A háború java terhét vállán cipelő egyszerű néppel való együttérzésből születnek népszerű cseléd-dalai. A pesti utca friss, de kemény szellemessége hatja át e dalokat, realisták, érzelgősségtől mentesek, nem a századelő párizsi utcájának „tón macabre”-ja uralkodik bennük, sokkal inkább a széles tömegek forradalmi hangulata. Már 1913-ban így énekel: Rendőrgolyó a hasamban, Csendőrszurony a nyakamban ... Ejhal Mégis vígan élek! Nyugodalmas emberekkel dehogyis cserélek ... Gábor Andor kupiéit abszurd-groteszk hangvételű háborúellenesség jellemzi, melyekről ő maga úg.y nyilatkozott, hogy a háború igazi lényegét őszintébben és emberibben fejezik ki, mint azok a harctéri hírek és vezércikkek együttvéve, melyeket a háború során Közép-Európában összefirkáltak ... A Tanácsköztársaság bukása után, melynek irányításában lelkesen részt vett, emigrációba kényszerült. Budapest, amely a század elején a magyar kabaré és a progresz- szív kisszínpadi formák éltető talaja volt, a forradalom bukása után, a fehérterror
