Irodalmi Szemle, 1987
1987/3 - FÓRUM - Vita irodalmunkról
F Ú R ü M G rendelnél nem cél, mint Heideggernél, akinél a tulajdonképpeni lét végső soron a halállal egyenlő, hanem eszköz, amelynek segítségével Grendel szereplői nagyon is történelmi-társadalmi lényekként tudatosítják magukat. (...) A felsorolt hat könyv mindegyikében felfedezhető az emberi szabadság problémája mint téma. Például a Rogozsán kocsma szerzője a törtvényen kívül létező egzisztenciák, a Fenyők és Hababakok létében találja meg a szabadságot. S ez a szabadságértelmezés érdekes módon rokon Du- ba Gyula A macska fél az üvegtől c. regényének bizonyos jelentéssíkjával. Duba könyvében a főhős szintén a szabadság lehetőségét fontolgatja, és nem véletlen, hogy ezt a Kalapos Sanyók életvitelében találja meg. Amott a humánum igazi tartalmától elidegenedett polgári társadalom kötöttségei között vergődő humán értelmiségi, emitt az eddig a hagyományos paraszti erkölcsnormákba fogózó, s a városban fokozatosan elmagányosodó, elbizonytalanodó hős kokettál a lumpen elemek magatartásformájában rejlő szabadságle- hetőséggel. Érdekes a Sodrásban szabadságfelfogása. Jeromos, az ötvenes évek értelmiségije a »felismert társadalmi szükségszerűségek« »sodrásában«, azoknak a jegyében cselekedve érzi magát szabadnak. Felesége, a sokkal gyakorlatiasabb, az élet alapértékeihez közelebb álló nő mintegy kritikája ennek a feltétlen azonosulásnak. A lélekben tulajdonképpen még paraszt fiatalasszony minden tettével, minden megjegyzésével arra figyelmeztet, hogy igen, a felismert törvényszerűségek jegyében kell élni, de a törvényszerűségek is lehetnek vélt törvényszerűségek. A szabadság kérdésére a legbonyolultabb választ Grendel adja. Az ő szabadságképe — hogy úgy mondjam — komplementáris. Ö tudja, hogy »a szabadság jobbról nézve egészen más dolog, mint balról nézve, s megint más elölről és más hátulról vagy alulról«. De rosszul mondom, mert Grendel nemcsak tudja, hanem a regény eszközeivel ezt a szabadságfogalmat meg is valósítja. Néhány megvalósulási forma a könyvéből: a gyermek számára a szabadság valamiféle »kék áramlás«, »harangszó«, a lány szerint, akit a főhős éppen magáévá tett, »a kefélés meg a lecsó jobb a szabadságnál«, a naiv Juliska néni számára »a történelem kérlelhetetlen bizonyossággal halad előre az igazságosság és a szabadság felé«, s a főhős EL számára a szabadság a »harag napja«, szembenézés múlt és jelen idővel, amikor »a tekintet tiszta lesz, de a remény megbénul, és kiölti a nyelvét, mint az akasztott ember«. S mivel ezek a szabadságformák Grendel könyveiben nem az idő kronológiájában, hanem a térben, azaz szimultán teljesednek ki, az az érzésünk, hogy szerzőnk szabadsága olyan minőség, amely csak az emberkozmosz teljességében érvényesülhet (s nem az egyes ember gyakorlatában). S Grendel feltehetően pontosan ezt a teljes emberkozmoszt akarja ábrázolni. S ehhez a szabadság fogalma neki csak nézőpont.” Tőzsér Árpád kiegészítő hozzászólása után DOBOS LÁSZLÓ kért szót: ..Alexander Matugka egyszer azt magyarázta, okítva engem, hogy milyen a csehszlovák közélet retorikája. Figyelje meg, mondta, az ünnepi beszédek, politikai beszámolók a következő tételre épülnek: elvtársak, nagy dolgokat cselekszünk, nagy és jelentős eredményeket értünk el, de vannak még problémák. Megszámlálhatatlan sokszor hallhattunk így felépített közéleti megnyilatkozásokat, s megszámlálhatatlanul sokszor idegződött ez belénk. Hozzászólásomban szeretném elkerülni ezt a sémát, ha ez egyáltalán lehetséges. Életünk mai helyzete ugyanis egyszerűen kényszerít erre. A szovjet párt XXVII. kongresszusa, a szovjet politika napi gyakorlata, a csehszlovák pártpolitika megnyilatkozásai, ahogy mindezt én értelmezem: hadüzenet a gondolkodás elöregedett, elcsépelt sémáinak. Hadüzenet a frázisnak, az elöregedett szemléleteknek; hadüzenet az ok nélküli szépítésnek, hadüzenet a tények meghamisításának. Szinte ideológiai tétel: a cselekvő gondolkodás, az alkotó gondolkodás, a kezdeményezés, a felelősségvállalás. Iróközösségünk mai ülése a szocialista politika közelmúltjának felemelő inspirá- lását, sugárhátterét tudhatja maga mögött. A kérdés szerintem az, hogy e politika stratégiai tételeiből mit tudunk lefordítani a magunk nyelvére? Ebből a nagy politikai, emberi, erkölcsi programból mit tudunk a magunkévá tenni? De hogy konkrét legyek, nézem a magunk írószövetségét, irodalmi házunk táját. Ma már természetes az, hogy a szövetségnek van magyar szekciója, természetes az, hogy van irodalmi lapunk, van kiadónk, természetes az, hogy az utóbbi a vita vita vita vita vita vita vita vita vita vita vita vita vita vita vita
