Irodalmi Szemle, 1987
1987/3 - NAPLÓ - Fónod Zoltán: A műnk isigazság szószólója
tatásokban közölte Barta Lajos Különös történet és Upton Siclair A szerelem zarándokútjai című regényét) hívta fel magára a figyelmet. Érezhető segítséget jelentett a lap szerkesztésében Kassai (Goldhammer) Géza és Zamek (Weicherz) Ferenc tevékenysége. Munkájuk nyomán igényesebbé vált a Munkás szerkesztése, ennek köszönhetően olvasótábora is növekedett. 1925 októberétől ismét hetente hatszor jelent meg, a CSKP magyar nyelvű napilapjaként. Később — anyagi gondok miatt — kénytelenek voltak megszüntetni a Nő- munkás mellékletet, s bár voltak újabb kísérleteik (Lenin-szám, Vörös pionír stb.), állandóbb jellegűvé csak az 1928 májusában indított és az év végéig megjelent Sarló című melléklet vált. A Sarlót a falusi mozgalom támogatására hozták létre. (A melléklet címe és az ez év augusztusában Gombaszögön táborozó regöscserkészek által létrehozott Sarlómozgalom közötti közvetlen összefüggésre nincsenek bizonyítékaink, feltételezhető azonban, hogy a melléklet megnevezése ösztönzést adott az elnevezésre.) A lap tevékenységét illetően is meghatározó jelentőségű volt a párt Országos Végrehajtó Bizottságának határozata, melynek alapján a Munkást — a Pravdával együtt (mely 1925. szeptember 4-én vált napilappá) — 1926. november 7-től Moravská Ostravába költöztették, és a két szerkesztőséget összevonták. Az áthelyezést a pártsajtó központosítása, a közlekedési, előállítási és sajtócenzúrával összefüggő kérdések indokolták. (A lap példányszáma 2500—5000 körül mozgott.) A Pravda szerkesztői ezekben az években Peter Jilem- Bicky ős Ladislav Novomesky voltak. A Munkás ezekben az években jelentős szerepet vállalt a pártszervezetek bolsevizá- lásáért folytatott harcban. A politikai harc tetőzése és a hatóságoknak a munkásmozgalom és a munkássajtó ellen indított adminisztratív intézkedései miatt azonban személyi és anyagi gondok nehezítették a Munkás helyzetét is. 1929 decemberétől a lap hetenként háromszor jelent meg, 1930 januárjától pedig áttértek a hetenkénti megjelenésre. Ez a sors érte a Munkás testvérlapját, a Pravdát is. Az egyetlen magyar nyelvű kommunista napilap történetében ezzel ismét lezárult egy korszak, mely eszmei és politikai szempontból egyaránt gyümölcsöző volt. A Munkás ebben az időszakban nemcsak Csehszlovákiában, hanem az európai kontinensen is az egyetlen magyar nyelvű kommunista napilap volt. 1929 végén — miután Kassai (Goldhammer) Géza és Zamek (Weicherz) Ferenc illegalitásba kényszerültek, majd a Szovjetunióba emigráltak — a lapszerkesztés sziszifuszi munkája Moskovics Kálmánra hárult, akinek Róth Imre (Rotor) nyújtott segítséget. A felelős szerkesztői tisztet két és fél évig (1930 januárja és 1932 októbere között) Novomesky látta el. A lapszerkesztés javítása érdekében Moskovics a szerkesztőséget Bratislavába helyezte át, az újság megjelentetését pedig egy prágai nyomdára bízta. (Ez a nyomda jelentette meg később Az Üt című folyóiratot is.) A felhatalmazási törvény megszavazása után (1933. június) azonban folytatódott a hajsza a kommunista mozgalom ellen. Alig egy hónap múlva betiltották a Rudé prá- vót, a Pravdát, és ez a sors várt (1933 decemberében) a Munkásra is. Az 1934 júliusában újrainduló Munkás megváltozott kül- és belpolitikai körülmények között jelent meg. Az új helyzetben a fasizmus elleni harc és az egységfront megteremtése jelentette a legfontosabb teendőt a lapszerkesztők számára. Az értelmiségiekhez való közeledés érdekében a lap hasábjain ezekben a hónapokban megszólaltak a Sarló-mozgalom egykori képviselői is, továbbá kapcsolatot teremtettek a Szovjetunióba emigrált személyekkel (Róth Imre, Madzsar József stb.). Javult a Munkás színvonala, olvasmányosabb lett, a politikai harc szempontjai azonban felvetették az új, a népfront- korszak igényeit jobban kielégítő lap megjelentetését. Az 1936. március 3-tól megjelenő Magyar Nap — a korszak egyik legszínvonalasabb kommunista napilapja — így vette át fokozatosan a párt korábbi napilapjának funkcióját. A Munkás 1937 márciusában még megünnepelte fennállásának harmincadik évfordulóját, s aztán (1937. június 27-én), küldetését teljesítve, feltűnés nélkül megszűnt, átadva helyét, feladatkörét az erejét megsokszorozó új lapnak. A Munkás tevékenységéről szólva utalnunk kell arra, hogy bár ez a lap volt a leghosszabb életű újság a csehszlovákiai magyarság két világháború közötti történetében, az irodalomszervező tevékenységben csak korlátozott mértékben
