Irodalmi Szemle, 1987
1987/3 - NAPLÓ - Fónod Zoltán: A műnk isigazság szószólója
vett részt. Szerepet játszott ebben anyagi helyzetének bizonytalansága, valamint küldetésének lényege, mely elsősorban a párt- politikai munka hatékony támogatását várta a laptól. Megjegyzendő, hogy a lap indulása első korszakában sem foglalkozott kiemelten az irodalommal, közléspolitikájára a másodlagosság és a provincializmus jellemző. Második korszakából Ady és Várnai Zseni (másodközlésű) verseit, valamint Révész Béla elbeszéléseit említhetjük. Surányi Lajos és Bacsó Béla irodalmi próbálkozásai jelentéktelenek voltak. Ezen az állapoton nem változtatott a Tanácsköztársaság kassai huszonöt napja sem. Üj korszaka kezdetén, a húszas évek elején ismét megnőtt az irodalmi művek közlésének aránya. Csizmadia Sándor, Farkas Antal, Révész Béla és Várnai Zseni művei mellett különösen felfigyeltető, hogy 1920-ban a lap hasábjain harminchat Ady-verset közöltek (Álmodik a nyomor, A ma kiebrudaltjai, A magyar Ugaron, A vörös nap stb.). Ebben az évfolyamban jelentkezett néhány kassai polgári író (Kultsár Miklós, Tasnády Géza stb.), s közölte a lap Márai Sándor Amerika című versét is, mely kordokumentumnak tekinthető az értelmiség helyzetéről. Megtaláljuk a lap hasábjain Merényi Gyula és Mihályi Ödön írásait is. A lap osztályharcos és marxista jellege miatt azonban a szerzők többsége rövidesen a polgári lapokhoz pártolt (Kassai Napló, Kassai Újság stb.). Megszólalt a lap hasábjain Balázs Béla, Barta Lajos, Gábor Andor, Illés Béla, Komját Aladár, sőt Kassák Lajos is. Közölte a lap Lukács György és Révai Jó- zsef írásait is. A szépirodalmi anyag közlésében kétségtelenül Mácza Jánosé az érdem, aki ekkor kapcsolódott be a lap szerkesztésébe. A Kassai Munkás bemutatta a német és a francia avantgárd ismertebb képviselőit (Kari Otten, Henri Guilbeaux, J. R. Be- cher stb.). Ennél is jelentősebb volt azonban az a tette, hogy rendszeresen tájékoztatott a Szovjetunió közoktatásáról, irodalmi és művészeti életéről. Vitathatatlanul érdeme az a munka, melyet a szovjet irodalom és művészet népszerűsítése érdekében végzett, olyan időszakban, amikor az ellenforradalmi Magyarországon üldözték a haladó irodalmat, a külföldi emigránsközpontokban pedig még nem teremtődtek meg a publikálás lehetőségei. A Munkás hasábjain jelent meg Fábry Zoltán fordításában Pavel Dorohov Golgota című regényének részlete (1925), majd Kirill matróz Potyomkin című feljegyzésének egy részlete (1927). J. R. Becher Bankár vágtat a csatatéren című regényét is (Fábry Zoltán fordításában) folytatásokban közölte a Munkás (1929). A napilappá alakult Kassai Munkás a húszas évek közepén érdeklődéssel fordult a magyar és a világirodalom legjobb alkotói felé. Ez nemcsak ösztönzést adott a szociális témák iránt érdeklődő hazai magyar íróknak, hanem egyben az elkötelezett eszmeiséggel telített irodalom példáját is jelentette. Korábban a Kassal Munkás könyvkereskedésének felállítása is azt a célt szolgálta, hogy felvegyék a küzdelmet az „alacsony nívójú, minden komolyabb kultúrától idegen és a kispolgári ideológiával fertőzött” irodalom ellen — ahogy A munkás és a könyvek című cikkben 1921 februárjában megfogalmazták. A Botka Ferenc által összeállított könyvjegyzék is képet adhat arról, hogy a magyar és világirodalom legjobbjai (Ady Endre, Babits Mihály, Balázs Béla, Csokonai, Kaffka Margit, Kassák Lajos, Kosztolányi Dezső, Szép Ernő, Tóth Árpád, Puskin, Wilde, Balzac, Barbusse, Déry Tibor, Di. derot, Dosztojevszkij, Gorkij, Móricz, Sten- dhal, Zola stb.) jelentették a Munkás szerkesztői számára az igazi irodalmat. A Munkás könyvkereskedése (Munkáskönyvtár címmel) sorozatot is indított. A sorozatban három kiadvány, köztük Mácza János és Vécsey Zoltán kötete jelent meg. A munkáskultúra fellendítése érdekében 1921 nyarán kezdeményezett, nagy népszerűségnek örvendő mesedélutánok hatására a Kassai Munkás hasábjain is megnőtt a gyermekmesék és -költemények részaránya. Közölték többek között Wolker Mese a milliomosról, aki ellopta a napot című írását, valamint Tolsztoj, Strindberg, Dosztojevszkij és mások írásait. Ezekkel a kezdeményezésekkel a Kassai Munkás jelentős szerepet vállalt a kulturális misszió teljesítésében, s ez nem hagyta érintetlenül a formálódó magyar kisebbségi irodalmat sem. A későbbi években a szerzők elpártolása és az ezzel járó anyaghiány, még inkább azonban a lapfenntartási gondok idézték elő azt, hogy a lapszerkesztők irodalom és kultúra iránti érdeklődése jobbára periferikussá vált. A lap ostravai szer
