Irodalmi Szemle, 1987

1987/3 - NAPLÓ - Fónod Zoltán: A műnk isigazság szószólója

tánlátás, forradalmibb hangvétel érződött, a munkásérdekek következetesebb érvényesítését mutatják a lapszámok. Az Igazi kibontakozásnak azonban útját állta, hogy Tisza István kormánya — háborúellenes fellépése miatt — 1914. augusztus végén betiltotta a lapot. Botka Ferenc a Kassai Munkásról írt kiváló monográfiájában utal azonban arra is, hogy a kényszerhallgatás négy éve után 1918. november 9-én újraindult (heti)lap feladta korábbi álláspontját, és az országos pártvezetőség trade-unionista szemléletét követte. Ez különösen kirívó volt a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulása, 1918. november 20. után. Az államfordulatot követően a lapot ismét betiltották, és csak a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltása és a magyar Vörös Hadsereg északi hadjárata során — ekkor kiáltották ki a Szlovák Tanácsköztársaságot —, 1919. június 7-én (délutáni lapként) jelent meg ismét, nagyobb formátumban. Előbb a Kassai Szociáldemokrata Párt hivatalos közlönyeként, két hét múlva pedig a Szociáldemokrata Kommunista Munkások Magyarországi Pártja hivatalos közlönyeként. A Vörös Hadsereg távozása után egy időre a lap ismét megszűnt. Az utolsó (tanácsköztársasági) lapszámot június 29-én adták ki.

A harmadik szakasz a lap életében 1919. július 26-án kezdődött. Ekkor a Csehszlovák Köztársaság rendelkezései alapján, a Kassai Szocialista Párt sajtószerveként. Korábbi szociáldemokrata álláspontját feladva, ettől kezdve új módon közeledett az újság a munkásosztály történelmi küldetéséhez, társadalmi szerepéhez; a proletár internacionalizmus elve meghatározó szempontot játszott a lap szerkesztésében. Ez tette képessé arra, hogy szembeszálljon a csehszlovák burzsoázia és a szociáldemokrácia nacionalista és megalkuvó szemléletével. A kassai munkások önzetlen támogatásával gyűjtötték össze a lapkiadásra előírt kauciót (60 ezer koronát), mely lehetővé tette, hogy 1920. február 15-től ismét napilapként jelenjen meg a Kassai Munkás. Ez a felemás „előtörténet” tette alkalmassá a lapot arra ,hogy előkészítőjévé és előfutárává váljon Csehszlovákiában a forradalmi kibontakozásnak. Az újjászerveződött újság (2 oldalon, nagy formátumban) a forradalmi eszmék szolgálatát vállalva küzdött a Kommunista Inter- nacionálé elvei megvalósításáért. Olyan munkatársak segítették ebben a küzdelemben, mint Fried Jenő, Jász Dezső, Mácza János, később (Kassai) Goldhammer Géza és mások. A szociáldemokrata párt kettészakadása után a meginduló Pravda chudoby (Szegények Igazsága) testvérlapjaként vett részt a Kassai Munkás a kommunista párt megalakításáért folytatott harcokban. Magáévá tette a Kommunista Internacionálé 21 pontját s harcolt annak elfogadásáért. így járult hozzá Csehszlovákia Kommunista Pártja megalakulásához. A CSKP megalakulása után (1921. május) a párt „szlovenszkói és ruszinszkói magyar ajkú központi közlönye” lett. majd 1921 júliusától a CSKP magyar ajkú központi közlönye.

Az államhatalmi szervek munkásmozgalom elleni támadásai miatt a lapszerkesztésben is változás történt. A kiutasítás veszélye miatt 1922 februárjában Mácza János vette át (Surányi Lajostól) a szerkesztés feladatát, az újság ettől kezdve országos feladatokat vállalt. Ez a körülmény a lap címében is kifejeződött, a Munkás 1922. március 2-ától a párt magyar nyelvű központi közlönye lett. A munkatársak egy része az illetőségi hajsza miatt elhagyta a lapot (Háy László, Jász Dezső). A Munkás szerkesztésében tapasztalható bizonytalanságot, melyet szervezési és személyi gondok okoztak, lényegében csak 1925 második felétől sikerült felszámolni. A lap 1922 júniusától hetente háromszor jelent meg, s nemcsak a munkáskultúra támogatására ügyelt, hanem munkatársai tevékenyen közreműködtek más sajtótermékek (Ifjú Gárda, Nőmunkás, Roham, Munkásnaptár, Májusi Emléklapok stb.) megjelentetésében is. A lap munkatársai elévülhetetlen érdemeket szereztek ezekben az években a kassai proletkult-moz- galom (a kommunista szellemű tömegkultúra) szervezésében és támogatásában. A munkáskultúra szervezésében nagy szerepet vállaltak a kommunista emigránsok (Mácza János, Hidas Antal, Kassai (Goldhammer) Géza, Szántó Judit stb.). Jelentős érdemük volt abban, hogy elkerülték a mozgalom szektás szélsőségeit. A mesedélutánok. műsoros esték, irodalmi előadások. sportversenyek, kirándulások jelentős tömeget vonzottak, s hathatósan hozzájárultak a szovjet és cseh munkásirodalom népszerűsítéséhez és a szocialista eszmék terjesztéséhez. A Nőmunkás (1924 januárja és 1926 márciusa között), vasárnapi mellékletével, színes irodalmi rovatával (foly