Irodalmi Szemle, 1987
1987/3 - KÉP ÉS SZÓ - Mihályi Molnár László: Tóthpál Gyula: „Irány a képzelt vonulás ...”
MIHÁLYI MOLNÁR LÁSZLÓ Tóthpál Gyula: »Irány a képzelt vonulás...« i egyetlen csomaggal keltünk csak útra a sámán este még énekelt s egészen közel éreztük az ígéretet... ladikunk a parton megfeneklett amikor visszavonult az ár és gátak közé szorították a folyót vonatok erre nem közlekednek a síneket elborítja a gyom deszkákban serceg a pusztulás utaink a távolban újra összefutnak ahol már minden kopár II itt értünk partot majd az álmok és mesék apadó kútja is beomlott és bennünk az otthon apránként megépült elhagyott utak közt elképzelve a hömpölygő folyót III már azt hittük hazaértünk nézd mily árvák lettünk végül mint sárban az aranyásók kik azt hitték hogy a kincset megtalálták s mindenüket elvesztették nézd az arcunk hogy kiszáradt kezünk lábunk hogy megfáradt s itt maradtunk — dédelgetve ezt a tájat
