Irodalmi Szemle, 1987
1987/3 - LÁTÓHATÁR - Štefan Žáry: Amfiteátrum, Róma napfényben, A bölcs néma, Álarc
Egykor Ha e helyekre még visszatérek Szakállam lesz Nagyon bölcs leszek Amilyen a költő nem is lehet Engedetlen a frivol akár egy comtesse Kezem kissé remeg majd Egykor Ha e helyekre még visszatérek A nap nyomában a Monté Verdén A 28-as villamoson A fehér söntésbe ahol az idő biceg Megkérdem a halál nem keresett-é Az asztalon Marín-féle bor vár Fausta pincérnő hol a tizenhét éved Záry tizedes hol a huszonöt éved Hol a búra hajló Falánk szemed Hol a mihasznaságod Hol vannak e korallfehér megható dolgok Ez ideig a hang még rekedt A széltől talán mely a lámpámat feldöntötte Csak azt tudom megnyílnak az egek Vörös rákként nyelik el az áldozat lángját A vértelen áldozatot Ügy vélem kések Bizonyosan A kalász-szedő idénynek vége Talán már késő Megállni a hídon A márvány ezüst bronz Anyafarkas mellett Ám nekem így tetszik Mindenek ellenére Nem tudok magamnak parancsolni Csak szélsőségekben tudok élni Ha e helyekre még visszatérek Beteg királyként töröm fel a végrendelet pecsétjét Mint óborét Vagy fájdalomét Elgördítem mint sírkövet Aztán ami következik Azt őszi harmatnak hívják Bölcs vagy mint Salamon De akár egy szfinx néma
